Balog Zoltán azt mondta: a roma felzárkózás fontosabb ügy annál, hogy kizárólag a romákra bízzuk, de a roma felzárkózás olyan fontos ügy, amely a romák nélkül nem fog menni.

A miniszter a Roma Koordinációs Tanács kibővítéséről is beszélt, előrevetítve, hogy a megyei roma önkormányzatok bevonása után az együttműködés további szélesítése a feladat, és szeretnék elérni, hogy a testület járási szintig építse ki a kapcsolatait.

A Roma Koordinációs Tanácsot 2011-ben hozták létre, hogy minél több szereplőt vonjanak be a romastratégia elkészítésébe, megismertetésébe és végrehajtásába. A testületnek több mint kéttucat tagja van, többségüket a romaszervezetek delegálják, de köztük vannak a Magyar Tudományos Akadémia, az egyházak, a munkaadók és a munkavállalók képviselői, a romaönkormányzatok, civil szervezetek, az ombudsman, a települési önkormányzatok, a Központi Statisztikai Hivatal, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Országgyűlés szakbizottságának képviselői is.

Az együttműködésre példaként említette a "Nő az esély" programot, amely 3 ezer roma nő képzésére irányult. Az oktatás 1012 résztvevővel indult meg, akik szociális asszisztensi, gyermek- és ifjúsági felügyelői, óvodai dajkai, valamint szociális gondozói képesítéseket szereztek, és 75 százalékuk első körben el tudott helyezkedni. Balog Zoltán szerint a jó programokra kevesebb figyelem jut, mint a rosszakra, de ezt a programot szeretnék folytatni és elérni 3000 roma nő foglalkoztatását.

Úgy vélte: általánosságban is eredményt hozott az elmúlt időszak munkája, mivel a társadalmi kirekesztődés kockázata az elmúlt 3 év alatt 400 ezer ember esetében csökkent, az ezt mutató arányszám így 31,8 százalékról 26,3 százalékra mérséklődött. Ismertette azt is, hogy 2013-hoz képest jelentősen csökkent a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya a roma népesség körében és nőtt a felsőfokú oktatásban is résztvevők aránya.

Az együttműködésben résztvevőket felsorolva a partnerséget hangoztatta és azt, hogy a megyei, területi roma önkormányzatok munkáját ugyan érik bírálatok, de nincs más alternatíva, "akiket a romák megválasztottak, (...) azokkal kell együttműködni". A felzárkóztatásban alapszereplőknek nevezte a romákat és a roma szervezeteket, testületeket, önkormányzatokat, amelyek helyi ismeretekkel bírnak.

A kormány szerepvállalásával kapcsolatban a források elosztásáról, a lehetőségek megnyitásáról, valamint a szabályozási segítségnyújtásról szólt.

További fontos szereplőknek nevezte az egyházakat, valamint a civil szervezeteket. Utóbbiakkal kapcsolatban megjegyezte: "vannak olyan civilnek nevezett szervezetek, amelyekkel nekünk gondunk van a roma integráción belül is", amelyeket amikor együttműködésre kér, csak ellenőrzést, monitorozást ígérnek. Amikor tényleges munkavégzésre volna szükség a terepen, akkor "valahogy nem olyan nagy a jelentkezés" - tette hozzá.

Kulcsfontosságúnak nevezte azt is, hogy milyen képet mutat a magyarországi cigányság a nyilvánosság előtt, s ebben a médiának is felelőssége van. Megjegyezte azt is: amikor sokadjára emlegetik fel az Országos Roma Önkormányzat elrontott "Híd a munka világába" programját, mindig felmerül benne, hogy azért teszik ezt, mert nem találnak más esetet. Miközben több száz program van emellett, amellyel nincs gond - mutatott rá.

Szintén a nyilvánossággal összefüggésben arról is beszélt: személyes miniszteri programot indított annak érdekében, hogy a köztelevízióban legyenek roma arcok. Ennek részeként fél éven keresztül roma fiatalokat képeznek azért, hogy értsenek ehhez a világhoz - tette hozzá.

Az oktatással összefüggésben szólt még a Snétberger Zenei Tehetség Központ megmaradását segítő kormányzati támogatásról, a keresztény roma szakkollégiumi hálózat ösztöndíjas tagjairól, akiknek a száma nemsokára a 300-at is meghaladja, a pécsi Gandhi Gimnázium finanszírozásáról, valamint a romaügyi tankönyvtanács létrehozásáról.

Kitért Balog Zoltán az antiszegregációs kerekasztal létrehozására is, amely értékelése szerint azt biztosítja, hogy ne csak szabályokat alkosson a kormányzat, de valós megoldásokat is találjanak a szegregációra.

A miniszter negatív tendenciákat is említett, amelyek esetében változtatásra van szükség: az elmúlt években emelkedett az általános, illetve középfokú iskolát végzettség nélkül elhagyók száma. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ha egy 16 éves családfenntartó a közfoglalkoztatásban több pénzt tud keresni, mint a szakképzési ösztöndíj, akkor az előbbit fogja választani. Mint hozzátette, ez nem jó tendencia, ezért a belügyi tárcával közösen keresnek rá megoldást. Külön megemlítette, hogy növekszik a népcsoporton belül a korai terhességek száma is, amiről szintén azt mondta, hogy nagyobb figyelmet kíván.

A felzárkózási politika paradigmaváltásával összefüggésben azt hangsúlyozta: nemcsak a szabályozókat változtatták meg, de megpróbálnak új szemlélettel közelíteni ehhez az ügyhöz.

(FOTÓ)