A könyv a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) - a szerző jelenlegi munkahelye - kiadványsorozatának 23. köteteként jelent meg, a bemutatót a budapesti lengyel nagykövetség, a Lengyel Intézet és a Retörki rendezte, a kötetet Tevely Arató György történész, levéltáros moderálásával Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, Kovács István polonista, történész, költő, volt diplomata és a szerző ismertette.

Szalai Attila újságíró, politológus, műfordító, számos könyv szerzője 1950-ben született Budapesten. Már fiatalon megtanult lengyelül, és hosszabb-rövidebb utazások után 1976-ban áttelepült Lengyelországba, ahol 1990-ig, hazatéréséig a külföldi újságírókat ellátó Interpress külső munkatársaként, valamint tolmácsként és fordítóként dolgozott. Aktívan részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban, legális és illegális politikai és irodalmi orgánumok munkatársa volt. A hadiállapot 1981. decemberi bevezetése után jelen volt a betiltott Szolidaritás szakszervezet földalatti struktúráiban, részt vett az internáltak családjainak segítésében. Az egyik legfontosabb összekötő volt a lengyel és magyar demokratikus ellenzék között. A rendszerváltás után többszöri kiküldetésben diplomataként dolgozott Varsóban, felnőtt életének több mint felét Lengyelországban töltötte.

A könyv hézagpótló munka, a szerző először tesz kísérletet arra - a teljesség igénye nélkül -, hogy a nemzeti demokrata ellenzék - melyből később a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum sarjadt ki -, a kevésbé ismert magyar ellenzéki csoportok és személyek lengyel kapcsolatait, ez irányú politikai és kulturális tevékenységét ismertesse. Emellett visszatekint a függetlenségét 1918-ban visszanyert Lengyelország történetére, a lengyel-bolsevik háborúra, a második világháborús lengyel menekültek hazai befogadására, a varsói felkelésre és az abban nyújtott magyar segítségre, az 1956-os forradalom és szabadságharc lengyel vonatkozásaira, sőt a rendszerváltást közvetlenül követő időszakra is. Nemcsak a Lengyelországgal hivatásszerűen foglalkozók vagy lengyelbarátok, de a tájékozatlanabb érdeklődők számára is izgalmas, érdekfeszítő, informatív olvasmány.

A 22 fejezetben ismerteti például a kiváló műfordító, a "szellem kettős nagykövete", Kerényi Grácia életét és munkásságát, a Tiszatáj című irodalmi folyóirat "lengyel számait", különösen az 1981. júniusit, amiért a szerkesztőség pártfegyelmit kapott, az újvidéki Új Symposion 1982. áprilisi lengyel számát, Pákh Tibor, a többéves börtönre ítélt, meghurcolt magyar ellenzéki Podkowa Lesna-i, lengyelekkel közösen folytatott 1980-as éhségsztrájkját, a magyar-lengyel titkos egyházi kapcsolatokat és a czestochowai zarándoklatokon történő "konspiratív" magyar részvételeket. Beszámol a lengyelországi "második nyilvánosságról", és hosszan ír a 20. századi lengyel-magyar kapcsolatok legendás alakjáról, a Magyarország története és A lengyel-magyar kapcsolatok ezer éve című könyvek szerzőjéről, Waclaw Felczakról, aki nemcsak írta, hanem "formálta is a történelmet", és aki a második világháború idején Budapesten megszervezte a futárösszeköttetést Varsó, Budapest, Párizs és a londoni lengyel emigráns kormány között.

Külön fejezet foglalkozik azzal az emlékkönyvvel, amelyet Felczak 70. születésnapja tiszteletére, 1986-ban magyarországi hívei és tanítványai adtak ki, és amelyben mások mellett Göncz Árpád, Szabad György, Csoóri Sándor, Für Lajos méltatta személyiségét és életművét. Ő volt az, aki 1988-ban, amikor előadást tartott Budapesten a Bibó Kollégiumban, azt tanácsolta Orbán Viktornak és társainak, hogy alapítsanak pártot. Néhány hónappal később megalakult a Fidesz, amelynek ő tiszteletbeli tagja lett.

A kötet nagy erénye, ahogyan Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet köszöntőjében mondta, hogy a személyes élmények mellett szinte enciklopédikus, lexikus tudásanyagot is tartalmaz. Mindezt szervesen kiegészíti a bőséges jegyzet- és fotóanyag és a kötet végén közölt precíz névmutató. A szerző hangsúlyozta, hogy ezzel a munkájával csak "felnyitott egy dobozt, amelynek gazdag tartalma még érdemi feldolgozásra vár".