A közlemény szerint a második világháború előtt szlovákok által lakott Pitvarosról a lakosságcsere során 2600 szlovák evangélikus költözött el, és helyükre 2200 felvidéki katolikus magyar érkezett. A katolikus közösségnek nem volt temploma a községben. Először az iskolában tartották a szentmiséket, majd első lelkészük, Kiss Ferenc kezdeményezésére kezdték el gyűjteni a templom építéséhez szükséges pénzt.

A templom építése 1947 végén kezdődött meg. A 29 méter hosszú, 9 méter széles és 8 méter átlagos belmagasságú, egyhajós épületet egy helyi építészmérnök-hallgató, Árgyusi Imre tervezte, Szabó Imre okleveles mérnök-tervező segítségével. Az építkezést többek között a csanádi püspök és a püspökség, a környező plébániák és magánszemélyek támogatták.

A templomot 1949. április 4-én szentelték fel Nagyboldogasszony tiszteletére, hiszen a pitvarosi magyarok nagy többsége a felvidéki Gútáról származott, ahol a templom szintén Nagyboldogasszony titulusát viselte.

Az évtizedek során több kisebb javítást végeztek az épületen, 2013-ban a külső homlokzat újult meg, és egy előtetőt alakítottak ki. A közelmúltban lezárult rekonstrukció során kicserélték a tetőhéjazatot, szigetelték az épületet talajvíz ellen, és az épület külső lábazata is megújult.

A templom belső padlózata szintén talajvíz elleni szigetelést, valamint új, kerámiaburkolatot kapott. Megújult a teljes villamos hálózat, az elektromos energiát pedig napelemes rendszer biztosítja. Az épület fűtését és hűtését hőszivattyús rendszer működteti, így ez az épület lett a Szeged-Csanádi Egyházmegye első "klimatizált" temploma.