A politikus felidézte, hogy 170 évvel ezelőtt a forradalom előestéjén azt mondta ki a magyar ifjúság: elég volt a nagyhatalmi diktátumokból, az önrendelkezés megcsonkításából és "a köztük élő hazaárulókból" is.

Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál olyan Magyarországról álmodott, amely nincs idegen hatalmaknak alárendelve, hanem független és önálló döntéseket hozhat - mutatott rá, jelezve, az 1848-at megelőző években hatalmas változások zajlottak Európában, amelyek társadalmi és politikai feszültségekhez vezettek.

Mint mondta, nem csoda, hogy a pesti ifjak is felemelték szavukat és zászlajukra tűzték saját hazájuk és nemzetük érdekét. "A népből nemzet, az országból haza lett egyhamar" - fogalmazott, úgy értékelve: a felerősödött hazaszeretet adott bátorságot a forradalmároknak.

A történtekkel párhuzamot vonva kijelentette: "sokan vagyunk, akik ma sem érzünk másként, akik szeretjük a hazát, akik ragaszkodunk az önrendelkezésünkhöz, akik nem alkuszunk semmilyen nyomásra, és akikben a nagyhatalmak diktátumai rossz érzéseket ébresztenek".

A kormánypárti politikus megjegyezte: a magyarok a történelem során megtanulták, hogy a szabadság és a függetlenég nem magától értetődő dolog, meg kellett érte küzdeni úgy a '48-as ifjaknak, mint az '56-os hősöknek.

Kocsis Máté értékelése szerint "ma is vitás, viharos időket élünk": egy változó Európa zajos hangjában kell megtalálni a helyes utat, és most is történnek pár éve még elképzelhetetlennek tartott dolgok. Erre példaként említette: ki gondolta volna, hogy Magyarországon a 21. században egy erős európai és egy erős katonai szövetség tagjaként létkérdés lesz a határvédelem, vagy hogy az ország szembekerülhet még a kultúrát, vallást, hagyományt fenyegető veszélyekkel.

A polgármester szerint pártpolitikát félretéve is fel kell tenni azokat a kérdéseket: hogyan lehet érdemi, sőt egyre durvuló vita tárgya, hogy Magyarország magyar ország kíván-e maradni; hogyan fordulhat elő, hogy ebben a kérdésben nincs nemzeti konszenzus; s "hogyan lehetséges, hogy a mi véleményünket messze nem tartják annyian tiszteletben, mint ahány véleményt mi tiszteletben tartunk".

"Miért elvárható, sőt lassan kötelező, hogy kultúránkat, vallásunkat, biztonságunkat, gyermekeink jövőjét ismeretlen - következésképpen kockázatos - útra, egy másik világba tereljék és miért nem dönthetünk egyes egyedül mi magyarok arról, hogy egyáltalán akarjuk-e mindezt?" - tette fel a kérdést.

1848 március idusán olyasvalami történt, ami a jövőben is szilárd alapot, iránymutatást nyújt a viharos, zajos időkben - hangoztatta, hozzáfűzve: "hazaszeretet, bátorság és egység, pusztán ennyi, amire szükség van". Azt is kiemelte: "ezer év után nem lehetünk mi azok, akik ezt feladják".

A Horváth Mihály téri rendezvény a Turay Ida Színház ünnepi műsorával zárult.