„Nagyarányú migrációhoz is vezethet a jövőben a vízhiány” – véli a szegedi szakértő

Belföld, 2022.08.01

Dr. Sipos György, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézetének Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének tanszékvezetője úgy véli: a vízhiányból elsősorban élelmezési problémák fakadhatnak, de ahogyan a múltban, úgy ez a napjainkban is könnyen vezethet háborúshelyzetek kialakulásához, ami viszont szerinte még valószínűbb az a nagyarányú migráció.

Tisza Szegednél A szegedi szakértővel a magyar tavakról, folyókról és az azokat érintő aszályról és természeti veszélyekről beszélgettünk.

WR.: Milyen állapotban vannak a magyar állóvizek?

S. GY.: A magyarországi állóvizek állapota több szempontból is értékelhető, de jelenleg ami leginkább szembetűnő és az emberek számára is nyilvánvaló, hogy tavaink vízszintje és vízmennyisége a mostani aszályos időszakban jelentősen csökkent, ami miatt esetenként korlátozottan használhatók turisztikai céllal, és persze a folyamat vízminőségi és ökológiai szempontból is kihívások elé állítja a tavak kezelőit. Összességében egy-egy aszályos időszak nem vezet nagyobb tavaink kiszáradásához, de a tendenciák nyilvánvalóak, tehát hosszabb távon még a mostaninál is alacsonyabb vízszintekre számíthatunk a nyári időszakban.

WR.: Mely ezek közül az, amelyik a legnagyobb veszélynek van kitéve, ami a kiszáradást illeti?

S. GY.: A magyarországi tavak jó része, és nagyobb természetes tavaink mindegyike, alapvetően sekély vizű, szikes jellegű tó. A Balaton átlagos mélysége például 3-3. 5 m, a Velencei-tóé fele ennyi, a Fertő-tóé még kevesebb. Ha kiteszünk egy lavór vizet a napra ebben az időben, akkor pár hét alatt a lavór teljesen kiszárad, másképp fogalmazva júliusban-augusztusban akár 30-40 centiméternyi víz is elpárologhat tavaink felszínéről. Persze ha van csapadék, akkor ez a mennyiség részben pótlódik, illetve nagyon sokat számít a téli-tavaszi időszak vízbevétele és a talajvízszint magassága. A mostani kritikus időszak is jórészt annak köszönhető, hogy eleve alacsony vízszintnél indult a szezon, és a felszín alatti vízkészletekben is hiány mutatkozik hosszabb távon, ez már viszont az általános szárazosodás, illetve a klímaváltozás következménye. Szerencsére a Dunántúlon valamivel több csapadék hullott eddig idén, mert ha csak annyi esett volna, mint itt az Alföld délkeleti részén, akkor lenne igazán nagy a baj. Kiszáradástól egyelőre a kisebb, sekély tavak esetében kell tartani, főleg ott, ahol a talajvízszint süllyedése miatt, nincs, ami a felszín alatt megtámasztaná a tó vizét. Nagyobb tavaink esetében is elfordulhat azért ez, mint ahogyan az már a történelem során párszor megtörtént például a Velencei-tó esetében is, amelynek viszonyleg kicsi a vízgyűjtőterülete, ezért nagyon érzékenyen reagál a hosszabb száraz időszakokra.

WR.: Hogyan lehet megállítani az esetleges kiszáradást, illetve megőrizni ezen vizek minőségét?

S. GY.: Hosszabb távon a természet, ember által kissé megbolondított erőivel nem tudjuk felvenni a versenyt. Ahhoz, hogy rövidebb távon elkerüljük a nyári időszakban a jelentős vízszintcsökkenést és az ezzel járó vízminőség-romlást nagyobb tavainkon vízpótlásra lesz majd szükség. Van ahol ez könnyebben, van ahol szinte egyáltalán nem megoldható. Fontos emellett a téli, tavaszi vízkészlet lehetőség szerinti megtartása, persze akkor, ha keletkezik ilyen. De talán a legfontosabb annak társadalmi szintű elfogadása, hogy környezetünk folyamatosan változik, és ezáltal a természet által nyújtott „szolgáltatások” minősége is hol javul, hol romlik, sajnos most ez utóbbi várható.

WR.: A folyóvizek közül melyek vannak a legrosszabb állapotba?

S. GY.: Szinte mindegyik folyónk esetében rekord, vagy rekordhoz közeli kisvizeket lehet tapasztalni, ami szintén az eddig igen csapadékszegény évnek tudható be, s főleg a Tisza vízgyűjtőjét érinti. A híradásokban is lehet hallani a Közép-Tiszán Szolnoknál kialakult nagyon alacsony vízszintekről, melyek már alulmúlták az eddigi rekordot. A Felső-Tiszán hasonló helyzet van kialakulóban, a többi szakaszon a duzzasztók és tározók miatt persze jobb a helyzet, de a vízhiány általános. A megoldást hosszabb távon ez esetben a víz tározása jelentheti, de ez egyrészt ökológiai kérdéseket is felvet, másrészt pedig jelentős nemzetközi együttműködést igényel. A víz ugyan a környező országokból idefolyik, de a csapok sajnos nem nálunk vannak.

WR.: Maga a vízhiány az elkövetkezendő 3-5 évben felütheti a fejét Magyarországon? Ha igen, mely részeken?

S. GY.: Amennyiben vízhiány alatt a lakossági vízkorlátozást értjük, akkor lokálisan, és kisebb időszakokra kiterjedően számolni kell ezzel, főleg azokon a területeken, ahol felszíni, vagy felszínhez közeli vizekből, illetve úgynevezett parti szűrésű kutakból nyerik az ivóvizet. Emellett az is gyakrabban előfordulhat, hogy a megnövekvő nyári vízfogyasztást nem tudják helyenként kielégíteni az ivóvíztisztító rendszerek, még ha nyers víz volna is elegendő. Ezt szintén a fogyasztás mérséklésével lehet csak orvosolni. Mindkét esetre láttunk már példát idén. Igaz, hogy vízből jelentős tartalékaink vannak mélyen a felszín alatt, így az ivóvíz biztosítása hosszabb távon sem ütközhet akadályokba, de ezekre a vízkészletekre is nagyon kell vigyázni, mert nagyon lassan töltődnek vissza. Számos rossz példa van a világban arra, hová vezet a felszín alatti vizek túlzott kitermelése. Tehát még ha nincs is jelenleg általános probléma e tekintetben, nem árt a takarékoskodás ezen a téren sem. A vízhiány egy másik vetülete, ami a mezőgazdasági és az energetikai felhasználáshoz kapcsolódik azonban már most igen jelentős probléma, de ez egy külön beszélgetés témája is lehetne.

W. R.: Végezetül: vízhiány, mint jelenség valóban okozhat-e majd háborút a világban?

S. GY.: A vízkonfliktusok biztosan tovább éleződnek a globális felmelegedés előrehaladtával. Nem vagyok a téma szakértője, de a vízhiányból fakadó elsősorban élelmezési problémák, ahogyan a múltban úgy napjainkban is könnyen vezethetnek háborús helyzetek kialakulásához, de ami még valószínűbb nagyarányú migrációhoz.
(Webrádió)

Címkék

Dr. Sipos György SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézetének Geoinformatikai Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének tanszékvezető Vízhiány
 

Véleménye van? Szóljon hozzá!



Tetszett a cikk?

Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!
Kövess minket a Facebookon!