A Magyarország a 2014-es parlamenti választás után: diagnózis című összeállításban a szerző, Dalos György író kiemelte, hogy az eredményt mutató "száraz számok mögött a politikai gyűlölet légkörében lezajlott többéves erőpróba áll". A Fidesz-KDNP a 2010-ben szerzett kétharmados parlamenti többségre támaszkodva "majdnem az egész médiaszínteret meghódította, korlátozta az alkotmánybíróság jogait és az akarata alá vetette a kulturális területet" - fejtette ki.

Az MSZP "szétesett egymással versengő csoportokra", a civil tiltakozás pedig kezdeti állapotban volt, így az "egyetlen zavaró tényező" a nemzetközi nyilvánosság volt, de "Orbán csapata" a politikája javára tudta fordítani a külföldi bírálatokat, "nemzetközi összeesküvésről" beszélt és "halálos ellenségnek nyilvánította a nyugati sajtót". Főleg az EU-val és az IMF-fel kialakult konfliktusban "játszották ki a nemzeti kártyát, (..) +gazdasági szabadságharcot+ hirdetve mozgósították a történelmi és szociális kudarcérzéseket a tábor összetartása céljából" - áll a német parlamenti párthoz közel álló alapítvány elemzésében.

A Heinrich Böll Alapítvány összeállításában a szerző a Jobbikot "nyíltan antiszemita, rasszista és Európa-ellenes" pártként jellemezve, programjából egyebek között a halálbüntetés és a csendőrség visszaállítását, valamint "a cigánybűnözés elleni küzdelmet" emelte ki.

Egy másik, "kevéssé bíztató" fejlemény, hogy a "demokratikus pártok" nem tudták a javukra fordítani az Orbán politikájával szemben "kétségkívül növekvő elégedetlenséget". A baloldali tábor "hiányos felszívó képességének" több kiváltó oka van - írta a szerző, egyebek között kifejtve, hogy túl sokáig tartott "a 2010-es vesztesek" széttagoltsága és vitája a kudarcban viselt felelősségről.