A vádlottat anyagilag jelentősen támogatta nagyapja, havonta pénzt adott neki, fizette főiskolai tanulmányait és lakást vett neki. A vádlott azonban a lakást eladta, tanulmányait abbahagyta, ám ezt eltitkolta nagyapja elől. Amikor a vádlott apja és testvére azt tervezte, hogy beszámol a nagyapának a vádlott életviteléről, ő ettől tartva megölte a nagyapját. A holttestet először egy kukában, majd egy X. kerületi garázsban rejtette el.

A vádlott azért, hogy eltitkolja a gyilkosságot és hozzáférjen nagyapja vagyonához, okiratot hamisított és 2 éven keresztül a nagyapja bankszámlájára érkezett nyugdíjból fizette a lakásrezsit és a bevásárlásokat. Amikor hivatalos ügyintézéseknél személyes jelenlétre volt szükség, a vádlott egyik ismerőse segítségét kérte. Ilyenkor az áldozathoz hasonló korú másodrendű vádlott játszotta el az idős hozzátartozó szerepét és anyagi ellenszolgáltatásért cserébe az áldozat nevében adásvételi és banki szerződéseket írt alá, okmányt igényelt, de a gyilkosságról nem tudott.

A törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a beismerő, feltáró jellegű vallomásokat, a büntetlen előéletet, az időmúlást és a másodrendű vádlott idős korát. Ugyanakkor súlyosító körülményként értékelte a bíróság többek között azt, hogy az elsőrendű vádlott közeli hozzátartozója sérelmére követte el a bűncselekményt, a holtesttel pedig kegyeletsértő módon bánt.

A törvényszék az elsőrendű vádlottat emberölés, üzletszerűen jelentős kárt okozó csalás és okirathamisítás miatt 11 év börtönre és mintegy 5 millió forint vagyonelkobzásra ítélte, a másodrendű vádlottat pedig okirathamisítás miatt 3 év próbára bocsátotta és 130 ezer forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.

Az elsőfokú ítélet nem jogerős.