Kumin Ferenc főkonzul felidézte, hogy 16 évvel ezelőtt, az első Orbán-kormány idején szavazta meg a parlament, hogy február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja legyen. Kijelentette, hogy az emlékezés manapság változatlanul fontos, hiszen újraélednek szélsőséges ideológiák. Emlékeztetett rá, hogy "a térség legnagyobb hatalmú kommunista diktátora, a kubai Fidel Castro halálakor Castrót csodáló kommentárok jelentek meg".

Csoma Mózes arról a viszonylag ismeretlen tényről tartott előadást, hogy az 1956-os magyar forradalomban észak-koreai diákok is részt vettek. Az MTI-nek nyilatkozva kifejtette: az ötvenes évek első felében nagyon szoros kapcsolat volt Magyarország és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között. Magyarország kórházat működtetett Észak-Koreában, 1950-től egészen 1957-ig, és Magyarországon csaknem ezer észak-koreai diák tanult. Voltak köztük hadiárvák, általános iskolások, illetve középiskolás gyerekek, akiknek a magyar kormány két tanintézetet hozott létre: a Kim Ir Szen Iskolát és a Pak Den Áj gyermekotthont. De jöttek olyan huszonéves, harmincéves hallgatók is, akik az évtized elején részt vettek a koreai háború harcaiban, már fegyveres tapasztalattal rendelkeztek, s amikor kitört a forradalom Budapesten, 1956. október 23-án, teljesen egyértelmű volt számukra, hogy segítséget nyújtsanak osztálytársaiknak, egyetemista társaiknak. Több forrás is bizonyítja, hogy észak-koreai diákok csatlakoztak a forradalomhoz, fegyvert fogtak és megtanították magyar diáktársaiknak is, hogyan kell a fegyvert használniuk - mondta el a tanszékvezető.

Az MTI azon kérdésére, hogy mennyire ismerik a világban ezt a történetet, Csoma Mózes leszögezte: közvetlenül a forradalom bukását követően, 1957 első hónapjaiban rövid időre ismertebbé vált az amerikai sajtóban az Amerika Hangja rádió adásának és egy-két amerikai hírügynökségnek köszönhetően. "Az a pár észak-koreai diák ugyanis, aki a forradalom bukását követően el tudott menekülni Magyarországról, s kijutott Ausztriába, nyilatkozatokat adott különböző amerikai médiumoknak. Tehát az 1957-es év elején ez a történet ismert volt, aztán nyilván feledésbe merült" - mondta el a kutató.

Csoma Mózes 2011-ben kezdett el részletesebben foglalkozni a témakörrel, első számú célkitűzése az volt, hogy szemtanúkat találjon. Osváth Gábor kollégájával közösen írt cikkére, amelyben arra kérték az olvasókat, hogy segítsenek a tanúk felkutatásában, nagyon sokan reagáltak. Később sikerült megtalálnia két egykori diákot is, akik 1956 decemberében Ausztria felé vették útjukat - mielőtt az észak-koreai rezsim visszaszállította volna őket Phenjanba -, majd sikerült Nyugat-Európába távozniuk. Egyikük, Csang Gihong az Egyesült Államokban kapott menedékjogot. "E két egykori diákról Magyarországon és Dél-Koreában egyaránt jelent meg könyvem" - tette hozzá a kutató.