Az Őrültség a Földközi-tengeren - hogyan rontanak a segélyhajók a menekültválságon című írásban, amely a lap honlapján már pénteken olvasható volt, a szerző kiemeli, hogy az év első négy hónapjában Olaszországba érkezett csaknem 47 ezer menedékkérő közül mindössze 635-en érkeztek a háború sújtotta Szíriából és 170-en a káoszba süllyedt Líbiából, de a többiek Nigériából, Bangladesből, Gambiából, Pakisztánból és Szenegálból indultak útnak, ezeket az országokat pedig messze nem temeti maga alá fegyveres konfliktus. Ráadásul még ha így is lenne, akkor is az első biztonságos országban kellene menedéket kérniük, amely minden esetben jóval az előtt van, hogy átkelnének Olaszországba.

"Az érkezők közül csak nagyon keveseket lehet őszinte szívvel menekültnek nevezni. Hacsak ki nem bővítjük ezt a fogalmat mindenkire, aki Afrikában él, tekintettel arra, hogy ott általában alacsonyabb az életszínvonal, és rosszabb az emberi jogi helyzet mint Nyugat-Európában" - foglal állást Farrell.

A cikk leírja, hogy az EU és Törökország megállapodását követően a migránsok azon az útvonalon már nem próbálkoznak, s a migráció jelentős hányada eltolódott nyugatra, a Földközi-tenger középső részére.

A cikk kitér arra is, hogy az Olaszországba érkezők többsége fiatal férfi, aki 1000 euró körüli összeget fizet az embercsempészeknek, s a kockázatok tudatában megpróbálnak átjuni Olaszországba. Ám a csempészek csak a nemzetközi vizekig, a parttól 12 mérföldre viszik el őket, ahol a migránsokat "kimentik", és Olaszországba viszik. Farrell azt írja, a bűnözők nem csinálnak nagy titkot tevékenységülből, mert a közösségi oldalakon is vannak olyan csoportok, amelyek "Líbiából működő migráns utazási irodaként" hirdetve magukat névvel és telefonszámmal kínálnak "csoportos kedvezményt" és "jegyeket" az "utasoknak" "kompjaikon", amelyek valójában csempészhajók.

A nemzetközi vizeken civil vagy segélyszervezetek hajói veszik fel a menedékkérőket, és jobbára a Líbiától 120 mérföldre járőröző uniós hadihajóknak adják át őket, akik bevégzik a "kompoztatás" feladatát.

A The Spectator kiemeli: a civil hajók kötelesek a tengeren bajba jutott hajók utasain segíteni, de kifejezetten tilos, hogy egy másik ország területi vizein célzott kutató- és mentőakciót végezzenek, és a jog szerint nem vehetnek fel senkit "mentésre" hivatkozva olyan hajóról, amely nincs vészhelyzetben. Ráadásul a jog arra kötelezi őket, hogy a kimentett embereket a legközelebbi biztonságos kikötőbe vigyék, amely a legritkább esetekben található Olaszországban.

A lap emellett egy internetes hajókövető szolgáltatás adatai alapján pontos információkkal rendelkezik arról, hogy a civil mentőhajók igenis behatoltak Líbia területi vizeire. A civilek és segélyszervezetek arra hivatkoznak, hogy az olasz parti őrség kérésére vagy utasítására hajóztak líbiai vizekre, ám az olasz hatóság nem adott magyarázatot a lapnak arra, hogy miért kérte vagy utasította erre a civil hajókat.

"Ezek a jótékonysági szervezetek és a többiek, akik hajókat üzemeltetnek a Földközi-tengeren, természetesen azt állítják, hogy életeket mentenek. De valójában - szándékosan vagy akaratukon kívül - embercsempész műveletben működnek közre. Ha jótékonysági és civil szervezetek nem vennék fel az embereket szolgáltatásszerűen a líbiai partoktól pár mérföldre, s ha Olaszország elkezdené visszaküldeni a migránsokat Észak-Afrikába, ahonnan jöttek, akkor a csempész hajók nem indulnának útnak" - foglal állást a The Spectator szerzője, aki szerint mindazok, akik a tengerbe vesznek, egy jószándékú, de téves művelet áldozatai, amely hatalmas foltot fog hagyni Európa becsületén.