A brit statisztikai hivatal (ONS) csütörtökön ismertetett becslése szerint a vizsgált tizenkét hónapban nettó 244 ezer volt a tartós letelepülési szándékkal Nagy-Britanniába érkezők száma, 29 ezerrel kevesebb, mint az egy évvel korábbi azonos időszakban.

A csütörtöki adatsor az ONS második olyan becslése, amelyben szerepel a brit EU-tagságról tartott népszavazás utáni teljes év. A 2016 júniusában rendezett referendumon a résztvevők szűk, 51,9 százalékos többsége arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az EU-ból.

A statisztikai hivatal csütörtöki ismertetése szerint az Európai Unióba 2004-ben felvett nyolc közép- és kelet-európai tagállamból az egy évvel korábbinál hatezerrel kevesebben, 51 ezren érkeztek, és ezerrel többen, 39 ezren távoztak, vagyis a nettó bevándorlás ebből az EU-térségből mindössze 12 ezer fő volt a szeptemberrel zárult teljes évben, hétezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.

Az Európai Unió egészéből a vizsgált tizenkét hónapban 220 ezren települtek Nagy-Britanniába, 47 ezerrel kevesebben, mint az egy évvel korábbi azonos időszakban, és 130 ezren távoztak végleg, 28 ezerrel többen, mint a 2016 szeptemberében zárult egy évben, vagyis a nettó EU-bevándorlás 90 ezer fő volt, 75 ezerrel kevesebb éves összevetésben.

Az ONS adatai szerint 2013 óta most fordult elő első ízben, hogy az EU-társállamokból Nagy-Britanniába irányuló éves nettó bevándorlás nem érte el a 100 ezer főt.

Nicola White, a brit statisztikai hivatal nemzetközi migrációs statisztikai kimutatásokért felelős igazgatója a csütörtöki adatismertetéshez fűzött kommentárjában közölte: a brit EU-tagság megszűnési folyamata jó eséllyel szerepet játszott a bevándorlási, illetve az elvándorlási döntésekben. A szakértő hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a migrációs döntések okai mindig összetettek, és egyéb tényezők is befolyásolják a számokat.

Brit üzleti és egyéb szakmai szervezetek azonban egymás után figyelmeztetik a brit kormányt a külföldi EU-munkaerő bevándorlásának visszaeséséből eredő kockázatokra, különös tekintettel arra, hogy London a brit EU-tagság megszűnése után szigorítani is kívánja az uniós állampolgárok letelepedési szabályait.

A brit kórházi és szülészeti szakápolói személyzet érdekképviseleti és felügyeleti hatóságának (Nursing and Midwifery Council, NMC) legutóbbi átfogó felmérése szerint a tavaly szeptemberrel zárult egy évben 1107 új külföldi EU-munkavállaló került a szervezet nyilvántartásába. Az NMC adatai szerint ez 89 százalékos zuhanás éves összevetésben, az egy évvel korábbi azonos időszakban ugyanis több mint tízezer szakképzett ápoló vállalt újonnan munkát az uniós országokból a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) intézményeiben.

A brit építőipar legnagyobb szakmai és érdekképviseleti szervezetei a brit kormányhoz intézett, néhány hete ismertetett felhívásukban közölték, hogy az ágazat máris súlyos munkaerőhiánnyal küszködik, és a brit EU-tagság megszűnése után is szüksége lesz az uniós országokból, köztük a közép- és kelet-európai tagországokból érkező szakképzett munkavállalókra.

A felhívás hangsúlyozta, hogy a brit építőipar munkavállalóinak 12,6 százaléka Nagy-Britannián kívül született, 5,7 százalékuk pedig a közép- és kelet-európai EU-országokból érkezett.

A nyílt levél szerint ráadásul ez csak az országos átlag, Londonban például 50 százalékhoz közeli a külföldi EU-munkavállalók aránya az építőiparban.

A Brit Vendéglátóipari Szövetség (BHA) legutóbbi felhívása szerint a brit éttermekben dolgozó felszolgálók 75 százaléka, a szakácsok 25 százaléka, a szállodák takarítási és egyéb fenntartási feladatokat ellátó személyzetének 37 százaléka más EU-tagállamokból érkezett.