Ausztria - mint semleges ország - az aktív semlegesség jegyében már a hetvenes években, a helsinki európai biztonsági és együttműködési folyamatban közvetítői szerepet játszott Kelet és Nyugat között, sőt egyfajta diplomáciai szolgáltató funkciót is kiépített, amilyet például Bécs ENSZ-városként is teljesít.

Ezt a hagyományos közvetítői szerepet vállalja Ausztria most is, ennek fő területe pedig a menekültválság, amelyben egyfajta kelet-nyugati törésvonal alakult ki. E szerepvállalás jegyében az osztrák kormány azt képviseli, hogy közvetítőként mindenkit meghallgat, és igyekszik közelíteni az álláspontokat.

A múlt heti európai uniós csúcsértekezlet ebből a szempontból nem könnyítette meg az osztrák uniós elnökség dolgát. A csúcson született eredményekkel - mint a szakértő értékelte - látszólag mindenki jól járt, mindenki kapott valamit. A problémát azonban leginkább az jelenti, hogy túlnyomóan ígéretek hangzottak el, amelyeket - főként a kétoldalú visszafogadási megállapodás megkötésére vonatkozó ígéreteket - több ország cáfolt, köztük a visegrádi államok is. A brüsszeli megállapodások másik gyenge pontja az, hogy az ott született kompromisszumokra - így például az Európa déli részén, valamint Észak-Afrikában - önkéntes alapon létesítendő ideiglenes befogadó központokra vonatkozóan - semmifajta konkrétum nem hangzott el.

A Corvinus Egyetem tanára ugyanakkor utalt arra, hogy a brüsszeli csúcstalálkozó, illetve az azt megelőzően tartott szűkebb körű informális "minicsúcs" határozataiba már az osztrák törekvéseket is belefoglalták. Kiemelte, hogy a külső határok védelme nagy hangsúllyal került elfogadásra, és ez vonatkozik az unió külső határvédelmi szerve, a Frontex megerősítésére, illetve mandátumának kibővítésére is. Ezek az osztrák követelések már korábban is elhangzottak, és ebből kiindulva Kiss J. László pozitívumként említette, hogy az osztrák törekvések lényegében Ausztria uniós elnökségének első napjától konszenzuson alapuló, közös feladattá váltak. A megvalósíthatósághoz azonban rengeteg diplomáciai erőfeszítés, politikai jóakarat kell, és ebben az osztrák diplomáciának rendkívül sok teendője lesz. Ausztria rendkívül dinamikus helyzetben vette át az unió vezetését, ami óriási munkát jelent - hangsúlyozta a szakértő.

A német koalíciós válság kapcsán Kiss J. László Ausztria számára is alapvető érdeknek nevezte a német belpolitikai stabilitást. Emlékeztetett arra, hogy van egy kényes pont, amelyre hétvégi nyilatkozatában a volt osztrák államfő, Heinz Fischer is utalt, némileg kritikusan értékelve az osztrák és a bajor kormány - a közelmúltban Linzben tartott - együttes ülését. Fischer szerint az osztrák kormánynak tartózkodnia kell attól, hogy a német belpolitika szereplőjévé váljon. A szakértő ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy Ausztriának talán minden más országnál nagyobb érdeke fűződik a német stabilitáshoz, Németország Ausztria számára "stabilitási horgony" mind gazdaságilag, mind politikailag.

Az Európai Unióhoz 1995-ben csatlakozott Ausztria 1998 és 2006 után immár harmadszor tölti be az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét. Az uniós elnökségi napirend kidolgozása hagyományosan a külügyminisztérium hatáskörébe tartozik, most azonban ezt a feladatot megosztották a kancellári hivatallal. Ennek az az oka, hogy a külügyminisztérium a Sebastian Kurz kancellár vezette konzervatív osztrák Néppártól jobbra elhelyezkedő Osztrák Szabadságpárt politikusa, Karin Kneissl irányítása alatt áll. A szakértő szerint Ausztriának nagy súlyt kell helyeznie Európa melletti elkötelezettségének demonstrálására, és ez magyarázza a kancellári hivatal bevonását.

Az osztrák uniós elnökség mottója egyébként "Európa, amely minket megvéd". Ennek első, lényegében legfontosabb pillére az illegális migráció megállítása. A másik fő terület a gazdasági versenyképesség, amelyben kiemelkedő szerepe van a digitalizálódás erősítésének, a harmadik pedig a szomszédságpolitika, jelesül a nyugat-balkáni országok támogatása, ami alapvető osztrák érdek is.

Kiss J. László felhívta a figyelmet arra is, hogy Ausztria Európa-politikájában a szubszidiaritás döntő szerepet játszik. Osztrák részről azt hangsúlyozzák, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket közösségi szinten kell megoldani, mint például Európa védelme, biztonsága. Ugyanakkor számos olyan kérdés van, amelynek megoldása sokkal jobb kezekben van a tagállamoknál. Ezeken a területeken a szubszidiaritás elvének kell érvényesülnie. Ezeket a kérdéseket nem "brüsszeli szinten", hanem a nemzetek, a régiók szintjén kell megoldani. Mindez az osztrák politika régi eleme, és most is különös hangsúlyt kap az, hogy a nagy államok ne sajátítsák ki Európa irányítását.