A képviselőház alakuló ülése már eleve szokatlanul kezdődött, a június 11-i választás győztes koalíciójának tagjai nem jelentek meg időben a parlamentben. A korelnök több szünetet is elrendelt, végül a képviselők letehették esküjüket, ám nem volt egyértelmű, hogy sikerül-e majd házelnököt választani, ezért a további időhúzás elkerülése érdekében berekesztették az ülést. Később a korelnök közölte, mégis folytatják a vitát, ám mivel több képviselő szerint sem volt szabályos az összehívás, és az ülés bojkottját jelentették be, végül péntekre halasztották a házelnök és az alelnökök megválasztását.

Az előzetes hírek szerint egyetlen jelölt van a parlament elnöki pozíciójára, Kadri Veseli, a Koszovói Demokrata Párt elnöke, aki az előző mandátumban is ezt a posztot töltötte be.

A bizonytalanság és az időhúzás arra utal, hogy egyik félnek sincs meg a kellő mértékű támogatottsága, azaz a 120 fős törvényhozás legalább 61 képviselőjének a pártfogása, így várhatóan kormányt sem tud alakítani senki, és ismét előrehozott választást kell tartani a kis balkáni országban.

A júniusi választást az úgynevezett háborús koalíció nyerte meg. A korábban Hashim Thaci köztársasági elnök vezette Koszovói Demokrata Párt (PDK), a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) és a Koszovói Kezdeményezés (Nisma) a szavazatok 33,74 százalékát szerezte meg, ami 39 mandátumot jelent a 120 fős törvényhozásban, így további 22 képviselő támogatását kell megszereznie ahhoz, hogy kormányozni tudjon.

A második helyen az ultranacionalista Önrendelkezés (Vetevendosje) végzett a voksok 27,49 százalékával, ami 32 parlamenti helyre volt elegendő. Az Isa Mustafa eddigi miniszterelnök vezette Koszovói Demokrata Szövetség (LDK), a Szövetség az Új Koszovóért (AKR), valamint az Alternatív Párt koalíciójára az állampolgárok 25,53 adta voksát, így 29 tagjuk kapott helyet a parlamentben. A kisebbségeknek húsz, úgynevezett garantált hely jár.

A voksolást egy évvel hozták előre, miután a parlament elfogadta a kormány ellen beadott bizalmatlansági indítványt. Egyes elemzők szerint a kormány bukásához feltételezhetően a Montenegróval kötött határegyezmény vezetett, amelynek elfogadásáról nem egyezett a kormánykoalíció pártjainak véleménye. A határmegállapodást azért kifogásolták, mert általa több mint 8000 hektárnyi föld jutna a szomszédos országnak, viszont a megállapodás parlamenti becikkelyezése az egyetlen - még fennálló - feltétele annak, hogy az Európai Unió eltörölje a Koszovóval szembeni vízumkényszert. Más vélemények szerint az egyezmény ratifikálása csak ürügy volt a kormánykoalíció felbontásához, a nagyobbik kormánypárt, a PDK ugyanis most érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy átvegye az irányítást kisebbik partnerétől, az LDK-tól. Az egyelőre sikertelen koalíciós tárgyalások arra utalnak, hogy a PDK terve elhamarkodott volt, noha a győztes koalíció vezetője, Ramush Haradinaj volt miniszterelnök állítja, megvan a szükséges támogatottsága.

Bárki is alakít kormányt az 1,8 milliós Koszovóban, foglalkoznia kell a jelentős munkanélküliséggel, az elvándorlással, a gazdasági problémákkal, illetve mindenképpen tárgyalnia kell Szerbiával Koszovó helyzetének rendezéséről, ami szintén az uniós tagság előfeltétele.