A miniszteri biztos ünnepi beszédében kiemelte: az emlékezés az egyik legmeghatározóbb dolog az emberi életben, múltunk nélkül nem lenne jelenünk és nem lenne jövőnk.

Úgy fogalmazott: az ősök tetteinek, küzdelmeinek és döntéseinek következményeként lehetnek most itt, ezért "szívből jövő szent kötelesség" az általuk ránk hagyott anyagi, szellemi és erkölcsi örökség ápolása, gondozása és továbbvitele a jövő generációk számára.

Kun-Szabó István rámutatott: minden történelmi kornak megvannak a maga sajátosságai, azok a kihívások és nehézségek, amelyekkel egykoron elődeinknek, ma pedig nekünk kell szembe nézni. A 20. század első fele az egyik leginkább embert próbáló időszaka volt a történelemnek, amikor addig soha nem látott pusztításra került sor, rövid időn belül kétszer is.

Koszorús Ferenc ilyen történelmi körülmények között választotta a katonatiszti pályát, tette le esküjét a haza szolgálatára és maradt hű hozzá a legjobb tudása szerint, hogy ma, itt Magyarországon nyugodtan élhessünk. Egy olyan katona előtt hajtanak fejet, akinek sok társával együtt rendkívül zavaros történelmi időszakban kellett helyt állnia, a hazáját szolgáló tisztként - mutatott rá, hozzátéve: Koszorús Ferenc személyes példamutatása a mai kor gyermekei számára is irányadóak.

Koszorús Ferenc erdélyi református magyar katonacsaládból származott, 1899. február 3-án született Debrecenben. A hadiakadémia elvégzése után 1929-ben Nyíregyházán a lovasdandár vezérkari tisztje lett. 1937-től vezérkari őrnagyként lovashadosztály vezérkari főnök, a lovassági és gyorsfegyvernem szemlélőjének a vezérkari tisztje. 1940-41-ben a Ludovika Akadémia tanulmányi csoportvezetője.

Koszorús Ferencet a budapesti zsidóság egyik megmentőjének tartják, legismertebb haditette a csendőrpuccs megakadályozása 1944-ben, amely lehetővé tette a budapesti zsidóság deportálásának leállítását.

2014-ben Hende Csaba honvédelmi miniszter Hazáért Érdemjellel tüntette ki tetteiért.