Az orosz diplomáciai tárca szerint Lengyelország igyekszik lekicsinyíteni azt a szerepet, amelyet a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg játszott második világháborúban. A sobibóri koncentrációs tábort a nácik azt követően számolták fel, hogy ott 1943-ben Alekszandr Pecserszkij főhadnagy vezette szovjet hadifoglyok irányítása alatt lázadás tört ki.

Az orosz külügyi dokumentum emlékeztetett rá, hogy Oroszország 2013-ban kapott meghívást a Lengyelország, Izrael, Hollandia és Szlovákia által kezdeményezett projektbe, amelynek célja egy emlékhely és múzeum létrehozása volt az egykori sobibóri náci haláltábor területén. Moszkva készségét fejezte ki a részvételre és a jelentős anyagi hozzájárulásra.

Az orosz álláspont szerint a lengyel fél előbb több, Moszkvával nem egyeztetett feltételhez kötötte az orosz részvételt, majd hivatalosan közölte, hogy a sobibóri igazgatási bizottság június 12-13-i ülésén úgy döntött, hogy "a projekt az eredeti részvevőkkel folytatódik".

"Úgy gondoljuk, hogy ez a döntés a történelmi igazságosság szempontjából erkölcstelen. Tagadhatatlan, hogy Oroszország részvétele a Sobibóri Múzeum-projektben abszolút indokolt. A történelmi tények figyelmen kívül hagyása túlhalad az ésszerű megértésen, és ezt a nemzetközi közösségnek nem szabad nem észrevennie" - hangzott az orosz külügyi állásfoglalás.

A megszállt Lengyelország sobibóri vasútállomása közelében 1942 májusa és 1943 októbere között működött haláltábor, amelyben a nácik becslések szerint 150-250 ezer embert pusztítottak el, túlnyomórészt Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból odaszállított zsidókat. A Pecserszkij vezette felkelés idején, 1943. október 14-én mintegy 600 rab kísérelte meg a kitörést.

Háromszáz fogolynak - köztük Pecserszkijnek - sikerült átjutnia a tábort körülvevő aknamezőn, de többségüket néhány napon belül megtalálták és megölték a nácik, csakúgy mint azokat a foglyokat, akik nem csatlakoztak a felkelőkhöz. A tábort a gázkamrákkal együtt a németek a felkelés után lerombolták, a helyén erdőt telepítettek. A sobibóri foglyok közül 53-an érték meg a háború végét.

A haláltábor helyén létesítendő emlékmúzeumról 2008-ban állapodott meg Lengyelország, Izrael, Hollandia és Szlovákia. A múzeum építészeti tervét 2013-ban választották ki a Lengyel-Német Megbékélés Alapítvány által szervezett pályázat útján.

Az orosz-lengyel viszonyt jelenleg egy másik, látszólag szintén történelemfelfogásbeli különbségből származó vita is megterheli. Az orosz parlament felsőháza múlt kedden felkérte Vlagyimir Putyin elnököt, hogy korlátozza a kétoldalú együttműködést Varsóval, miután Andrzej Duda lengyel elnök július 17-én aláírta a kommunizmus és más totalitárius rendszerek nézeteinek terjesztését tiltó törvény módosítását. A jogszabály elrendeli a szovjet korszakban emelt emlékművek lebontását, beleértve a Vörös Hadsereg tiszteletére emelt emlékműveket is.

A lengyel fél az emlékhelyek fenntartására vonatkozó, 1992-ben és 1994-ben megkötött egyezmények értelmében a reá háruló hadisír-gondozási kötelezettségét továbbra is kész ellátni.

Az Izvesztyija című, Kremlhez közeli orosz napilap hétfőn külügyi forrásokra hivatkozva arról írt, hogy az emlékművek lebontására Moszkva "aszimmetrikus" választ ad majd Varsónak. Az orosz fél egyebek között személyre szabott szankciókat kíván bevezetni a törvény szerzőivel szemben, gazdasági büntetőintézkedéseket mérlegel, és az ügyet ébren kívánja tartani a nemzetközi fórumokon.