Köszöntőbeszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes lényegesnek nevezte, hogy a magyarság fel tudja-e ismerni, melyek azok a dolgok, amelyekről nem mondhat le, amelyekért akkor is vállalja a harcot, "ha fogytán a muníció". Úgy vélte: a gyermekek jövője ilyen ügy.

A 20. század elején református leánygimnáziumnak épült iskolaépület történetét, a kommunista államosítás utáni visszakövetelését és visszaszerzését felidézve köszönetet mondott a kolozsvári magyarságnak azért, hogy nem veszítette el lényeglátását.