A leadott szavazatok 91,65 százalékának feldolgozását követően kiderült, hogy Vucicra a választópolgárok 55,13 százaléka adta a voksát. Sasa Jankovic korábbi ombudsman a szavazatok 16,25 százalékát szerezte meg, a harmadik helyen pedig az elnökválasztás legkomolytalanabb jelöltje végzett. Ljubisa Preletacevic Beli, egy viccpárt jelöltje ironikus kampányával a szavazatok 9,43 százalékát tudta megszerezni. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy van egy körülbelül 300 ezer főből álló réteg, amelyet a politikai rendszer kifigurázásával lehetett megmozdítani, Beli szavazóinak többsége vélhetőleg az egyébként politikailag passzív fiatalok köréből került ki.

A választás eredményeiből az is látszik, hogy gyengült a radikális jobboldal támogatottsága. A voksolás legnagyobb vesztese az ultranacionalista Vojislav Seselj, akire a szavazók csupán 4,47 százaléka voksolt, és ez az ötödik helyre volt elég. Seseljt csak egy kicsivel előzte meg a szintén nacionalista húrokat pengető, de mérsékeltebb álláspontot képviselős volt külügyminiszter, Vuk Jeremic. A megalázó vereséget Seselj gyakorlatilag azzal ismerte el, hogy nem állt az újságírók elé, amire a korábbi választások alkalmával soha nem volt példa. A Seselj vezette Szerb Radikális Párt a tavalyi előrehozott parlamenti választáson a harmadik helyen végzett a voksok 8,1 százalékának megszerzésével, így a vasárnapi eredmény népszerűsége óriási csökkenéséről tanúskodik.

Hasonlóan nagyot bukott a tavalyi választás egyik legnagyobb győztese is, a balközép beállítottságú Elég volt mozgalom (Dosta je bilo) vezetője, Sasa Radulovic, aki 2016-ban a voksok 6,02 százalékának megszerzésével a legnagyobb ellenzéki erővé vált a törvényhozásban, ám az elnökválasztáson a szavazatok alig valamivel több mint 1 százalékát kapta meg.

Emellett az is egyértelművé vált, hogy az utóbbi 27 évet, azaz a szerbiai többpártrendszert meghatározó pártok teljes mértékben elvesztették erejüket, hiszen jelöltjeik támogatottsága meg sem közelítette Vucicét, de még a lélektani küszöbnek számító öt százalékot sem. Még az Ivica Dacic külügyminiszter vezette Szerbiai Szocialista Párt (SPS) - amelyet egykor Slobodan Milosevic irányított - is gyengének minősült, hiszen a korábbi évekkel ellentétben ezúttal nem indított önálló jelöltet, hanem a kormánykoalíció részeként Aleksandar Vucicot támogatta. Noha ez politikailag nem tűnhet rossz lépésnek, a választók szemében a párt függési viszonyát, gyengülését jelentheti.

Ez azt is jelentheti, hogy a szerb belpolitikát a közeljövőben a civil jelöltek (Sasa Jankovic, Vuk Jeremic, Ljubisa Preletacevic Beli) vezette csoportok határozhatják meg, ha ugyan sikerül valamilyen szervezett formába rendeződniük, és valós programot, illetve stabil szavazóbázist kialakítaniuk.

A választás végeredményét csütörtökig kell közölnie a választási bizottságnak.

A hivatalban lévő Tomislav Nikolic államfő mandátuma május 31-én jár le, ezt követően teheti le elnöki esküjét Aleksandar Vucic. Arról már az új elnök dönt, hogy kit javasol miniszterelnöknek maga helyett, a pártok jelöltjeivel júniusban kezdheti meg a konzultációkat. Nem hivatalos információk szerint az új kormányfő kinevezésével egy időben kormányátalakításra is sor kerülhet, és elképzelhető, hogy új védelmi és kulturális minisztere lesz az országnak.