Mint azt a szervezők csütörtöki közleménye felidézi, a lengyel film története majdnem egyidős magával a filmiparral, annak ellenére, hogy kevesebb figyelmet kapott a mozi világában, mint más európai társai. Az ötvenes-hatvanas években a lengyel kormány jelentős támogatásának köszönhetően sorra születtek Varsóban a filmsikerek, amelyek a külföldi fesztiválokon és mozikban is pozitív fogadtatásra találtak.

A lengyel filmnek, különösen az 1956 és 1981 közötti évtizedekben sikerült elkerülnie, hogy teljesítse a hatalom propagandakívánságait, és a társadalom mellé állt. Ebben az időben bontakozott ki a két legfontosabb művészi irányzat: az 1956 és 1961 közötti években a "lengyel filmiskola", az 1975-től 1981-ig tartó időszakban pedig a "morális nyugtalanság mozija", amely a súlyos morális kérdéseket felvető filmek sorát jelölte.

Február 13-án Jerzy Kawalerowicz A fáraó (Faraón) című filmjével veszi kezdetét a sorozat. Jerzy Kawalerowicz filmjeiben mindig aprólékos részletességgel nyúlt az aktuális témákhoz, így Boleslaw Prus 19. század végi regényét, A fáraót is nagy műgonddal vitte vászonra. A rendező mélyen beleásta magát az egyiptomi kultúrába, hogy XIII. Ramszesz történetét minél élethűbb módon tudja visszaadni. Például 4000 éves tervek alapján építtetett hajókat, sőt, egy pálmafákkal és lótuszokkal beültetett mesterséges szigetet is létrehozatott Gizycko közelében, hogy felépítse a Nílust. Mintegy három év forgatás után végül 1966-ban mutatták be a filmet, amelyet a következő évben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelöltek.

A sorozat február 27-én Andrzej Wajda Minden eladó (Wszystko na sprzedaz) című, 1969-es alkotásával folytatódik, amelyben a két évvel korábban elhunyt Zbigniew Cybulskinak állított emléket. Andrzej Wajda a lengyel filmiskola egyik nagymestere, munkásságáért 2000-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntették ki, az 1999-es berlini filmfesztiválon pedig mint a közép- és kelet-európai országok legbátrabban alkotó filmes személyiségének, neki adta át először az Amerikai Filmalapítvány a Szabadság Díjat, amely azóta az ő nevét viseli, és amelyet tavaly októberi haláláig személyesen adott át mindig a díjazottnak.

Március 13-án Krzysztof Zanussi folytatja a sort Védőszínek című 1977-es filmjével, amely a legalapvetőbb morális kérdést szegezi a közönségnek. Krzysztof Zanussi legutóbbi rendezése 2014-ben, 75 éves korában jelent meg, emellett pedig a svájci European Graduate School (EGS) és a katowicei Sziléziai Egyetem professzoraként oktatja a jövő generációit az európai filmtörténetről.

Ryszard Bugajski Kihallgatás című filmje március 27-én lesz látható a sorozatban. Az ártatlanul bebörtönzött színésznő történetét bemutató alkotás 1982-ben készült el, a cenzúrán azonban elbukott, így csak 1989-ben mutathatták be. A hányattatott sorsú Tonia megformálásáért Krystyna Janda elnyerte Cannes-ban a legjobb női főszereplőnek járó Arany Pálmát, Bugajskit pedig a legjobb rendezők között jelölték.

A sorozatban április 10-én Krzysztof Kieslowski Véletlen című filmjét, április 24-én Krzysztof Zanussi Persona non grata című munkáját, május 8-án Marek Koterski Egy bolond napja című alkotását, május 22-én pedig Wojciech Smarzowski a Rózsa című filmjét vetítik. A sort június 12-én A város alatt című Agnieszka Holland-film zárja.

Az eredeti nyelven, magyar felirattal vetített filmek előtt Réz András filmesztéta nyújt bepillantást a színfalak mögé.

A sorozat a Lengyel Intézet Budapest együttműködésével valósul meg.