A Bay-emlékszobát a Polgármesteri Hivatal gyulavári kirendeltségében rendezték be. Bay Zoltán az épülettel szemben lévő református templom parókiáján született 1900. július 24-én, a templom mellett végezte az általános iskolát. Történetírások szerint a templomtorony mögött látta meg a Holdat és kezdett el először azon gondolkozni, hogy elérné-e, ha felmászna a toronyba.

A kiállítás végigvezet a 25 éve elhunyt tudós életútján, fotókkal, festményekkel, személyes tárgyakkal, sajtócikkekkel színesíti azt. Számos eredeti dokumentum látható, mint például az MTA-tagságáról szóló okirat vagy a magántanári oklevele, kitüntetéseinek, így a Gyula város díszpolgára címnek vagy a köztársasági zászlórendnek a díszoklevele.

A tárlat kitekintést nyújt a rádió történetére, a Holdradar-kísérletekre, a magyar lokátorfejlesztés történetére, közérthetően és tudományos cikkek segítségével is elmagyarázza azt. A Holdradar kísérletek technikai eszközeivel azonos elektroncsöveket, áramköröket, végerősítőt és a Zelenka-féle elektroncső tesztert is bemutatja, ahogyan egy korai amatőr rádióállomás is megtekinthető az emlékszobában.

A tárlat összeállítását két gyulai magángyűjtő, Wlassits Nándor mérnök és Márki-Zay Lajos csillagász, valamint a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezrede segítette.

Az épületen szerdán egy bronztáblát is avattak, amelyet Kiss László szobrászművész készített.

Görgényi Ernő, Gyula polgármestere a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, "Bay szellemisége hazaköltözött". Emlékeztetett arra, hogy a város őrzi a tudós emlékét, egy általános iskolát, egy teret és egy az önkormányzat által alapított tehetséggondozó díjat is neveztek el róla.

Görgényi Ernő köszöntőjében kitért arra, hogy az 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált kutató "mindvégig megmaradt gyulavárinak". Bár 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el, végakaratának megfelelően hamvait 1993. április 10-én a gyulavári református temetőben helyezték el. Síremlékét és emlékművét minden évben megkoszorúzzák.

Gulyás József, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a kiállítás megnyitóján elmondta, Bay Zoltán három eredménnyel is "beírta magát a világ tudományalmanachjába". Hozzátette, a kiállítás "hirdesse a humánus lelkiismeretet is", utalva rá, hogy a tárlat kitér arra is, hogy Bay Zoltán mentességet harcolt ki zsidó munkatársai számára, akiket így a koncentrációs tábortól mentett meg.

Az ingyenes kiállítást előzetes bejelentkezés után, október 16-tól tekinthetik meg az érdeklődők.

Bay Zoltán a debreceni kollégiumban érettségizett, majd elvégezte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakát. Ezt követően Berlinbe került ösztöndíjasként, majd harmincévesen az ország legfiatalabb tanszékvezető professzora lett a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékén. Munkatársaival kifejlesztett egy újfajta elektrokardiográfot, és közel járt a szívritmus-szabályozó, azaz a pacemaker megvalósításához is.

A budapesti Műegyetemen - az országban elsőként - atomfizikai tanszéket hozott létre. A második világháború alatt a honvédség őt bízta meg a rádiólokátor, azaz a radar kifejlesztésére alakult tudóscsoport munkájának irányításával, s vezetésével 1943-ra sikerült olyan készüléket szerkeszteni, amely már 18 kilométer távolságból észlelte a tárgyakat. Ekkor fogant meg benne az ötlet: "küldjünk jeleket a Holdra, s nézzük meg, miként érkeznek vissza".

A kísérletével a radarcsillagászat tudományát megalapozó Bayt 1936-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1945-ben rendes tagjává és az Elektrotechnikai Egyesület elnökévé választották. A politikai helyzet alakulása azonban egyre reménytelenebbé tette helyzetét, 1948-ban a kommunista hatóságok zaklatásai és egy készülő koncepciós per elől Amerikába emigrált. A Nemzetközi Méterbizottság 1983-ban fogadta el az általa javasolt definíciót. Eredményéért megkapta a - mindössze harmadik alkalommal kiosztott - Boyden-díjat.