Az önéletrajzi ihletésű történet a prágai tavasz idején játszódik, amikor két fiú és idős apjuk egy Wartburggal felkerekednek, hogy Aradról az NDK-ba utazzanak.

Az anya halála óta a fiatal román orvos, Mihai - aki a titkosszolgálat besúgója is - tartja egyben a családot. Öccse, Emil lázad a rendszer ellen. Súlyosan beteg apjuknak, Williamnek pedig már nyűg az élet.

Az NDK-ba azért mennek, hogy az apán életmentő műtétet hajtsanak végre. Amikor megérkeznek Kelet-Németországba, a Csehszlovákiát megszállni készülő szovjet tankokkal találják magukat szembe. A cseh-német határt lezárják, a család egy keletnémet fogolytáborba kerül. Mihai itt megismerkedik az NSZK-ban élő egyetemista Ullival. A család végül tranzitvízumot kap, és az NSZK-ban köt ki, ahol dönteniük kell arról, hogy nyugaton maradnak-e vagy visszatérnek Romániába.

Anca Miruna Lazarescu Romániában született rendező az MTI-nek elmondta: a filmben édesapja személyes történetét dolgozta fel. "Ezzel a történettel nőttem fel és jól emlékszem még a melankóliára, amely körbelengte a karácsony estéket, amikor a szüleim felidézték ezt az eseményt" - hangsúlyozta a rendező.

Elmondta, hogy gyerekként csak azt fogta fel, hogy családjának egykor nagyon gyorsan kellett meghoznia egy olyan döntést, amely hosszú időre befolyásolta az életüket. Majd 1990-ben, amikor a rendező tizenegy éves volt, emigráltak Németországba, ahol romániai múltjával sokáig nem foglalkozott. "Még a nevemet is németesen kezdtem el írni" - mesélte, hozzátéve, hogy akkor nyúlt vissza családja történetéhez, akkor értette meg, amikor Münchenben megkezdte egyetemi tanulmányait.

Több évig írta, fejlesztette a forgatókönyvet. A fiatal fiú, Emil szemén keresztül szerette volna elmesélni a történetet. A film apafigurájának és Emilnek az egyénisége közel áll a valósághoz, míg Mihai karaktere apja egyik unokatestvérét személyesíti meg, akit ugyancsak beszervezett a titkosszolgálat.

Az NSZK-ban létrejött szerelmi szál a valóságban nem történt meg, ahogy az a politikai mozgalom sem létezett, amellyel az utazók Münchenben találkoztak. Ez a szál a filmben a rendező későbbi németországi tapasztalataiból táplálkozott.

Hangsúlyozta: előzőleg sok kutatást végzett, hogy az 1968-os történések pontosak és történelmileg hitelesek legyenek. Sok esszét olvasott például Rudi Dutschke német marxista szociológus és politikai aktivistáról, aki a legjelentősebb szóvivője volt a német diákmozgalomnak az 1960-as években.

Ez a mozgalom egyetértett Csehszlovákia szovjet megszállásával, mivel attól tartottak, hogy a náci vagy reakcionista erők egy új hitlerizmust akarnak bevezetni. Kutatásaiból kiderült, hogy az 1968-as forradalom idején sok cseh fiatal tartózkodott az NSZK-ban, ahol lakhatási lehetőséget is kaptak. "Sok esszében írnak arról, hogy a mozgalmárok által befogadott cseh fiatalok csodálkoztak azon, hogy a német fiatalok miért nem értik meg, hogy a szovjetek adott esetben a szüleiket is meggyilkolhatják. Egyrészről volt egy hétköznapi szintű segítségnyújtás, de másrészt nem volt köztük megértés. Nagyon összetett volt ennek a helyzetnek az akkori kezelése" - mutatott rá.

Elmondta azt is, hogy egy-egy hónapig forgattak Romániában és Magyarországon, valamint három napot Németországban.