Fajó János képzőművészt július 20-án búcsúztatják
Kultúra, 2018.07.12
Július 20-án pénteken 14 órától búcsúzhatnak el Fajó János Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművésztől barátai, tanítványai, tisztelői a Fiumei úti Sírkert ravatalozójában.
A július 8-án 81 évesen elhunyt művész életművének otthont adó ház emlékmúzeumként látogatható, és végakaratának megfelelően hamvai annak kertjében nyerik el végső nyugalmukat - olvasható a gyászjelentésben, amelyet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia juttatott el csütörtökön az MTI-hez.
Fajó János Orosházán született 1937. február 9-én; gimnáziumi tanulmányai mellett tagja volt a békéscsabai képzőművészeti körnek. 1961-ben kitüntetéses diplomával végzett a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. 1961 és 1965 között esztétikát, művészetelméletet és filozófiát tanult, kiállításokat szervezett a Fiatal Művészek Klubjában. 1964 és 1967 között Kassák Lajos egyetlen növendéke volt, 1969-ben Kassák özvegyével végigutazta Nyugat-Európát. Megismerte Carl Lászlót, azaz László Károly műgyűjtőt Baselben, Vasarelyt Párizsban és Max Billt a konstruktivista biennálén Nürnbergben.
Részt vett a Nemzetközi Grafikai Szimpóziumon 1971-ben a németországi Soestben, ott tanulta meg a professzionális szerigráfia-technikát. Bak Imrével, Hencze Tamással, Keserü Ilonával, Mengyán Andrással és Nádler Istvánnal 1974-ben megalakította a később kiadóként is működő Pesti Műhelyt, vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet, az első magyar nonprofit műhelygalériát.
Profilja az experimentális művészettől a dizájnig terjedt. 1976-tól 2012-ig folyamatosan szervezett és irányított nyári szabadiskolát, amely szerves egységet képezett a Pesti Műhellyel és a Józsefvárosi Galériával. 1979-ben díjat nyert a ceglédi faplasztikai biennálén. 1984 után saját kiadásban készített Kassák-, Tamkó Sirató Károly-, Vasarely-, Max Bill-, Schöffer-, Gerstner-, Pfhaler- és Linschinger-mappákat.
1989-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 1992-től kiteljesedett plasztikai tevékenysége. Ismertté váltak márvány, fém, fa, bronz, plexi kisplasztikái. Csúcstechnológiával nagyméretű fémplasztikákat készített, kezdetben a németországi Binder cégnél, később itthon is. 1995-ben felkérésre megalkotta Moholy-Nagy László centenáriumi emlékművét szülőfaluja számára.
A hatvanas évek közepétől rendszeresen kiállított itthon és külföldön egyaránt, számos könyv szerzője.
Fajó Jánost az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Fajó János Orosházán született 1937. február 9-én; gimnáziumi tanulmányai mellett tagja volt a békéscsabai képzőművészeti körnek. 1961-ben kitüntetéses diplomával végzett a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. 1961 és 1965 között esztétikát, művészetelméletet és filozófiát tanult, kiállításokat szervezett a Fiatal Művészek Klubjában. 1964 és 1967 között Kassák Lajos egyetlen növendéke volt, 1969-ben Kassák özvegyével végigutazta Nyugat-Európát. Megismerte Carl Lászlót, azaz László Károly műgyűjtőt Baselben, Vasarelyt Párizsban és Max Billt a konstruktivista biennálén Nürnbergben.
Részt vett a Nemzetközi Grafikai Szimpóziumon 1971-ben a németországi Soestben, ott tanulta meg a professzionális szerigráfia-technikát. Bak Imrével, Hencze Tamással, Keserü Ilonával, Mengyán Andrással és Nádler Istvánnal 1974-ben megalakította a később kiadóként is működő Pesti Műhelyt, vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet, az első magyar nonprofit műhelygalériát.
Profilja az experimentális művészettől a dizájnig terjedt. 1976-tól 2012-ig folyamatosan szervezett és irányított nyári szabadiskolát, amely szerves egységet képezett a Pesti Műhellyel és a Józsefvárosi Galériával. 1979-ben díjat nyert a ceglédi faplasztikai biennálén. 1984 után saját kiadásban készített Kassák-, Tamkó Sirató Károly-, Vasarely-, Max Bill-, Schöffer-, Gerstner-, Pfhaler- és Linschinger-mappákat.
1989-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 1992-től kiteljesedett plasztikai tevékenysége. Ismertté váltak márvány, fém, fa, bronz, plexi kisplasztikái. Csúcstechnológiával nagyméretű fémplasztikákat készített, kezdetben a németországi Binder cégnél, később itthon is. 1995-ben felkérésre megalkotta Moholy-Nagy László centenáriumi emlékművét szülőfaluja számára.
A hatvanas évek közepétől rendszeresen kiállított itthon és külföldön egyaránt, számos könyv szerzője.
Fajó Jánost az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!