Nem retró kiállítást kínálunk, hanem általános korrajzot akartunk adni, felvázolni azt a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális környezetet, amelyben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejött - mondta a megnyitón Cseri Miklós főigazgató. A tárlat arra is keresi a választ, hogy mi vezetett a Skanzen létrehozásához.

1967 a legszebb színészi időszakomba esik - fogalmazott Bodrogi Gyula. A Kossuth-díjas színművész felidézte, hogy szentendrei telektulajdonosként is követte, hogyan fejlődik a Skanzen, amelyet kezdetben falumúzeumnak gondolt.

A társadalomtörténeti kiállítás azt a világot mutatja be, amelyben a Skanzen létrejött, a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére fókuszálva - mondta az MTI-nek Sári Zsolt, az intézmény főigazgató-helyettese.

A Magtár épületében felállított térinstalláció három egységet, három témát foglal egybe: a fogyasztást, a gyorsuló világot és az ideálkép megváltozását - kezdte a tárlat bemutatását a kurátor. Az installációval érzékeltetni szeretnénk a Budapest és a vidék közötti erőteljes különbséget, illetve az uniformizálódás megjelenését. Az épület nagy belső terében kialakított bokszok az akkor megjelenő új épülettípusok, a kockaház, a panel formáját követik. A kockák kívül feketék, belül azonban színesek ezek a kis világok.

Nem teljes magyar társdalom- és kultúrtörténetről van szó - hangsúlyozta Sári Zsolt, hozzátéve, hogy azokat az elemeket emelték ki, amelyek hatottak és formálták azt a világot, amelyben a szabadtéri múzeum létrejött. Éppen ez a változó világ tette lehetővé, hogy a népi építészet emlékei védelem alá kerüljenek - mutatott rá -, hiszen a modernizáció következtében folyamatosan tűntek el azok az épületek, amelyekkel később szinte már csak a skanzenekben - nemcsak a szentendreiben, hanem az akkor létrejövő regionálisakban is - lehet találkozni.

A tematikus egységek bemutatják, hogyan változott a felhalmozás vidéken a szocializmus körülményei között, hogyan alakult át az idő fölhasználása, milyen szerepet kapott a közlekedés, a tömegkommunikáció, és milyenek ideálképek jelentek meg. A kiállítótér emeleti szintjén a "szabadság kis világait" szeretnénk érzékeltetni - folytatta Sári Zsolt -, azaz milyen szelepek működtek a kádári konszolidáció időszakában, melyet alapvetően az Aczél György nevével fémjelzett három T, a tilt, tűr, támogat jellemzett. A kiállítás foglalkozik a fiatalok szubkultúrájával, de az utazás témájával is, hiszen ekkor nyíltak ki részlegesen a határok. De ugyanilyen szelepfunkció jut a háztájinak a gazdálkodásban, a táncdalfesztiváloknak, tévékabaréknak a mindennapokban, és a tárlatban helyet kap az egyházak és a konszolidáló Kádár-korszak viszonya is.

A divat, az öltözködés azért is hangsúlyos a kiállításban - magyarázta a szakember -, mert ekkorra válik teljessé a kivetkőzés, a hagyományos népviselet vagy a parasztpolgári viselet rohamosan tűnik el. Ugyanakkor erre az időszakra esik a népi kultúra felfedezése is - jegyezte meg -, ekkor erősödik meg a táncházmozgalom, népviseleti motívumok kerülnek be a fiatalok öltözködésébe, s mindez egyfajta ellenállást, az uniformizálódás ellen valló demonstratív fellépést is képviselt.

A tárlatban a korszak bútoraival, hétköznapi tárgyaival lehet találkozni, köztük olyan kultikus darabokkal, mint a Rakéta-porszívó vagy a Gazdálkodj okosan! társasjáték.

A tárgyak egy része reflektál magára az 1967-es évre is, amikor Magyarországon is feltűnik a Coca-Cola, ekkor jelenik meg Örkény István Tóték című regénye, bevezetik a Gyest, és a filmművészet is számos jeles alkotással gazdagodik - emelte ki Sári Zsolt.

A kort megidézve a korabeli moziteremben és könyvtárban változatos képi és hanganyaggal találkozhat a közönség, és azok a tárgyak is helyet kaptak a tárlatban, amelyeket a Skanzen felhívására küldtek be, ilyen például egy 1967-es báli ruha, amelyhez saját történetét is leírta a kölcsönző.

A Skanzen Magtár épületének három szintjén, 900 négyzetméteren látható kiállítás 2018 végéig tart nyitva.