A visszatekintő kiállítás a hódmezővásárhelyi születésű művész teljes életművéből ad kivonatot a látogatóknak. A tárlaton csaknem nyolcvan alkotást láthat a közönség, a művész festményei mellett faliképinek tervei és vázlatai is helyet kaptak a bemutatott anyagban.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Hézső Ferenc 1957-1962 között Domanovszky Endre és Pap Gyula növendékeként tanult. 1962-től pedagógusként dolgozott, előbb szülővárosában, majd 1975-től két évtizeden át Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz és Művészettörténeti Tanszékén, melyet tíz éven keresztül vezetett is.

Hézső Ferenc önmagáról úgy vallott, képzőművészként fő érdeklődési területe a festészet, melyben igyekezett önálló nyelvezetet teremteni. Az alföldi hagyományokra építve, de azokat újragondolva a krónikás szerepét fölvállalva a huszadik század eszköztárát felhasználva szólt az ember és természet átalakuló viszonyairól, a társadalmi konfliktusok változásokat kikényszerítő hatásairól. A festészettel párhuzamosan foglalkozott síkkerámiával, tűzzománccal, mozaikkal, gobelinnel és grafikai technikákkal.

Nagy Imre művészettörténész szerint Hézső Ferenc megpróbált túllépni a hagyományos vásárhelyi festészet ábrázolási és tematikai kliséin. Az 1975-ben Munkácsy-díjjal elismert művész arra törekedett, hogy mind szellemiségében, mind szín- és formavilágában megújítsa a vásárhelyi piktúrát.