Bálint Márta az erdélyi magyarság megmaradásáért és a Kárpát-medence kulturális kincseinek továbbadását csaknem öt évtizede töretlen hittel és alázattal szolgáló, a magyar és világirodalom legnagyobb klasszikusait mély átéléssel és gazdag drámai eszköztárral közvetítő, kivételesen magas színvonalú művészi pályája elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat.

Felidézte: pályáját húsz évesen a Szatmárnémeti Északi Színházban kezdte, később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezető színésznője volt, ahol csodálatos éveket töltött. Egész erdélyi pályafutása a diktatúra éveire esett, amikor a magyar nyelvű színjátszás igazi küldetéstudattal járt együtt.

"Az 1970-es és 1980-as években a magyarság számára a színház jelentette az egyetlen közösségi kapcsot a magyar kultúrához. Ez színészként hatalmas felelőséggel járt" - mutatott rá. Hozzátette: sokszor szörnyű körülmények közt voltak kénytelen játszani, egy alkalommal Koltón olyan kultúrházat avattak a kemény tél idején, amelynek nem volt ablaka, de egyébként sem voltak ritkák a fűtetlen közösségi házak.

"Mindezt méltósággal és a küldetésünk tudatában tettük, a közönség rajongó szeretetével övezve" - fogalmazott Bálint Márta, aki pályája második szakaszát onnan számítja, hogy 1988-ban Budapestre költözött. Kitért arra is: Magyarországon a hivatását csak nagy nehézségek árán, folyamatos útkereséssel tudta folytatni.

"A nehézségek és buktatók azonban még értékesebbé teszik, amit itt elértem. A pályám tulajdonképpen itt, az áttelepedés után teljesedett ki igazán. A Kossuth-díj egyben visszaigazolás is arra, hogy megérte küzdeni, értéket teremteni a magyar kultúra szolgálatában" - hangsúlyozta a művész, aki Magyarországon elsősorban egyéni estekkel lép fel.

"Kerestem a helyem, az utam, de nem találtam. Nem tartozom a siránkozó emberek vagy színészek táborába, hanem kitalálok magamnak új lehetőségeket, amelyeket megpróbálok megvalósítani. Az egyéni estek sorozata is így született meg" - fűzte hozzá. Elsőként az Újkori fohász című estjét állította össze egy bécsi felkérésre, ezt követte később egyebek mellett Kenéz Ferenc A szabadulóművész című művének feldolgozása, valamint az Egyedül - Székely János 677 sora című est.

Bálint Márta legkedvesebb szerepei közül kiemelte még többek között Tamási Áron Az énekes madár című művének Magdóját, Krúdy Gyula Vörös postakocsijából Estella szerepét, valamint Borisz Vasziljev Csendesek a hajnalok című művének Lizáját és Tudor Musatescu Szilveszteréji álom című írásának Máriáját is.

Az MTI kérdésére, hogy miért választotta a színészi pályát, úgy válaszolt: máig emlékszik arra, hogy 5-6 éves korában miként csapta meg a marosvásárhelyi színházban a szétnyíló vörös függöny mögül a színpad illata. "Nagyon érdekelt ez a furcsa, különös világ" - idézte fel, megjegyezve: korán elhunyt édesanyja elbeszélése szerint már egészen kisgyerekként arról beszélt, hogy színésznő szeretne lenni.

"Máig él bennem a tűz a színpad, a játék iránt" - fűzte hozzá Bálint Márta.