Türk Péter tárlata a múzeum nagy 20. századi magyar képzőművész életműveket áttekintő sorozatának része - emlékeztetett a megnyitó előtti sajtóvezetésen az intézmény vezetője. Fabényi Julia hozzátette, a 2015-ben elhunyt Türk Péter is emblematikus alakja volt a hazai szcénának. Noha a kiállításba életművének legfeljebb tizede, ha befért, az alkotó minden fontosabb sorozatából szerepelnek darabok - hangsúlyozta.

Százados László kurátor elmondása szerint Türk Péter következetes és koherens, konceptuális irányultságú pályájának minden korszakában kiemelkedő jelentőségű műveket alkotott. Egyes sorozatai megjelenésekor általában reflektorfénybe került, majd évekre eltűnt, hogy egy újabb sorozatán dolgozzon, így a kortársak számára nehéz volt "összeolvasni" életművének fontos állomásait. Erre először a Ludwig Múzeum kiállítása tesz kísérletet - jegyezte meg.

A hatalmas életművet a kiállítás tematikus csomópontok mentén vizsgálja. Felütésként a látogató a kérdőjel és az "időzített X" vissza-visszatérő motívumaival találkozhat, majd A kert című szekció ad ízelítőt Türk Péter sajátos munkamódszeréből, egyedi technikáinak változatosságából képszövéseken, földplasztikákon, árnyéklenyomat-rögzítéseken, repedéshálózat-öntvényeken, egymásra rajzolásokon keresztül.

Az útkeresés éveit vizsgálva a tárlat visszavisz a hatvanas évekbe, mikor Türk fiatal alkotóként néhány év alatt "végigment" a fontosabb művészeti stílusokon, magáévá téve azokat és bekapcsolódva a neoavantgárd vérkeringésébe.

A hetvenes évektől már érett, kigondolt konceptuális, analitikus sorozatokkal jelentkezett, melyek között a kiállításban egyaránt megtalálhatók a számtani alapú ritmusokból építkező és a gyűrt papírra nyomott munkák. Érdeklődése rövidesen az egyedi képalkotó technikák keresése felé fordult, először a hetvenes éveket jellemző, képzőművészeti fotóhasználatból kiindulva, majd a nyolcvanas évekre sajátos műfaji hibridekig (mnemogramok, pszichogramok, fenomének, foszfénjelek) eljutva.

Türk Péter 1989-es istentapasztalatának spirituális élménye után vetítéseken és egymásra rajzolásokon keresztül kereste a megismerés új útjait bibliai jeleneteket, Hogarth-műveket, Chardin-csendéleteket, németalföldi tájképeket, gravitációval küzdő testeket egymásra rétegezve.

Utolsó egységként az 1989 utáni évek legnagyobb szabású programja, a Téglamunkák búcsúztatja a látogatót, számítógépes nyomatokat, lézerrel kivágott rácsszerkezeteket és egy több száz téglát rendszerbe szervező installációt is bemutatva a június 24-ig nyitva tartó kiállításban.