Régészet napja - Elődeik történelmét ismerhetik meg a kiskunfélegyháziak
Kultúra, 2017.05.24
A tatár és a török pusztítás nyomait is magán viselő egykori Félegyháza emlékeit és régészeti feltárásának menetét mutatja be a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum a régészet napja alkalmából a május 27-ig tartó nyílt napok keretében.
Mészáros Márta múzeumigazgató az MTI-nek elmondta: a kiskunfélegyházi Templomhalom, a középkori Félegyháza régészeti feltárása köré szerveztek minden programot. A nyílt napok keretében bárki megnézheti az ásatási munkákat. Az iskolásokat és a közművelődésben, valamint a kultúra területén dolgozókat csoportosan, busszal viszik ki a helyszínre, de szombaton kerékpáros túra is indul a feltárás helyszínére.
Az ismeretterjesztő programsorozat során a Templomhalom történetét ismerhetik meg az érdeklődők, miközben bepillantást nyerhetnek a régészeti munkába. Knipl István archeológus segítségével láthatják, hogyan bontanak ki a régészek egy sírt vagy hogyan kezelik a leleteket, de megismerhetik azt is, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a föld mélyében rejtőző emlékekből.
Mészáros Márta emlékeztetett, a honfoglalás után megalapított első Félegyháza település a mostani város közelében, egy magaslaton feküdt. Az Árpád-kori kőtemplom köré épült falu a tatárdúlás idején pusztult el. A felégetett Félegyháza emlékeit Templomhalom őrzi.
A települést később újra benépesítették, és az ideérkezők megnagyobbították a templomukat, amit kőfallal és árokkal védtek. A temetkezés az akkori királyi rendelet szerint történt, vagyis halottaikat a templom körül helyezték örök nyugalomra. A templom és a temető méretéből ítélve akár egy nagyobb, központi szerepet betöltő mezőváros is lehetett az egykori Félegyháza, amit 1526-ban a visszavonuló törökök égettek fel újra.
Később, 1699-ben I. Lipót a Kiskunságot, a Nagykunságot és a Jászságot magában foglaló Jászkunságot elzálogosította. Az újbóli betelepülés feltehetően már 1727-ben megkezdődött. Mária Terézia 1745. május 24-én átadott kiváltságlevéllel engedélyezte a korábban jogtalanul eladott területek visszaváltását. A redempcióval megerősítette a jászok és kunok régi kiváltságait, mentesültek a jobbágyi kötelezettségek alól. A nagy- és kiskunok, illetve a jászok ezzel kapták vissza 1702-ben elvett szabadságjogaikat. Ettől kezdve a kiskunok földje ismét önálló, szabad közigazgatási területté vált, melynek Kiskunfélegyháza lett a székhelye. Az egykori királynői koronabirtokra a leletek tanúsága szerint ugyan települtek be kunok, de maga a település nem volt kun szálláshely - tette hozzá a múzeum igazgatója.
A Templomhalom kifejezetten a templomra, a temetőre, az árokra és a kőfalra irányuló módszeres feltárása 2008-ban kezdődött. A jelenlegi a negyedik régészeti ásatás a területen. Minden egyes alkalommal egy kis szeletét tárják fel az egykori Félegyházának. Az első írásos emlék Zsigmond király korából, 1389-ből származik, az oklevél Felegyhaza néven említi a várost. A csekély írásos emléket jól kiegészítik a feltárás során talált emlékek, amelyek révén sokkal pontosabb, árnyaltabb képet kaphatnak a kiskunfélegyháziak az egykori városról, elődeik történelméről.
Az ismeretterjesztő programsorozat során a Templomhalom történetét ismerhetik meg az érdeklődők, miközben bepillantást nyerhetnek a régészeti munkába. Knipl István archeológus segítségével láthatják, hogyan bontanak ki a régészek egy sírt vagy hogyan kezelik a leleteket, de megismerhetik azt is, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a föld mélyében rejtőző emlékekből.
Mészáros Márta emlékeztetett, a honfoglalás után megalapított első Félegyháza település a mostani város közelében, egy magaslaton feküdt. Az Árpád-kori kőtemplom köré épült falu a tatárdúlás idején pusztult el. A felégetett Félegyháza emlékeit Templomhalom őrzi.
A települést később újra benépesítették, és az ideérkezők megnagyobbították a templomukat, amit kőfallal és árokkal védtek. A temetkezés az akkori királyi rendelet szerint történt, vagyis halottaikat a templom körül helyezték örök nyugalomra. A templom és a temető méretéből ítélve akár egy nagyobb, központi szerepet betöltő mezőváros is lehetett az egykori Félegyháza, amit 1526-ban a visszavonuló törökök égettek fel újra.
Később, 1699-ben I. Lipót a Kiskunságot, a Nagykunságot és a Jászságot magában foglaló Jászkunságot elzálogosította. Az újbóli betelepülés feltehetően már 1727-ben megkezdődött. Mária Terézia 1745. május 24-én átadott kiváltságlevéllel engedélyezte a korábban jogtalanul eladott területek visszaváltását. A redempcióval megerősítette a jászok és kunok régi kiváltságait, mentesültek a jobbágyi kötelezettségek alól. A nagy- és kiskunok, illetve a jászok ezzel kapták vissza 1702-ben elvett szabadságjogaikat. Ettől kezdve a kiskunok földje ismét önálló, szabad közigazgatási területté vált, melynek Kiskunfélegyháza lett a székhelye. Az egykori királynői koronabirtokra a leletek tanúsága szerint ugyan települtek be kunok, de maga a település nem volt kun szálláshely - tette hozzá a múzeum igazgatója.
A Templomhalom kifejezetten a templomra, a temetőre, az árokra és a kőfalra irányuló módszeres feltárása 2008-ban kezdődött. A jelenlegi a negyedik régészeti ásatás a területen. Minden egyes alkalommal egy kis szeletét tárják fel az egykori Félegyházának. Az első írásos emlék Zsigmond király korából, 1389-ből származik, az oklevél Felegyhaza néven említi a várost. A csekély írásos emléket jól kiegészítik a feltárás során talált emlékek, amelyek révén sokkal pontosabb, árnyaltabb képet kaphatnak a kiskunfélegyháziak az egykori városról, elődeik történelméről.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!