Szabó Magda 100 - Havas Judit előadásában hangzik el Az ajtó című regényéből készült monodráma
Kultúra, 2017.10.08
Monodrámában mutatja be Havas Judit előadóművész Szabó Magda Az ajtó című regényét, az írónő és Emerenc kapcsolatát október 16-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban Budapesten.
A 100 éve született Szabó Magda tiszteletére a művet Bíró Zsófia alkalmazta színpadra, a monodrámát Radó Gyula rendezte.
Havas Judit az MTI-nek elmondta: mindig foglalkoztatták az emberi viszonyok, az emberi kapcsolatok minősége, amely ebben a "szövevényes" regényben is fontos kérdés, hiszen két különböző kulturális és társadalmi környezetből érkező ember találkozása, barátkozása és ütközése jelenik meg. A műben felmerülnek azok a kérdések, hogy képesek vagyunk-e feltétel nélküli szeretetre, mindenek fölé tudjuk-e ezt helyezni, győz-e az emberi hiúság és rátartiság, mi a méltóság, a kötelesség és az egészséges önzés.
A műben belső történések zajlanak, jelenítődnek meg, így többek között Emerenc és az írónő barátkozása, Emerenc meséi a gyerekkoráról, a vágyairól. Az írónő mint szemlélő próbál Emerenc közelébe kerülni, akinek nagy tapasztalata, bölcsessége és maliciózus humora van. Az írónő először a hiúsága miatt akarja meghódítani ezt a furcsa öregasszonyt, aztán felismeri, hogy milyen jó érzés, ha tud valakivel beszélgetni - fűzte hozzá Havas Judit.
A történetbeli írónőnek a díjátadó mégis fontosabb, mint Emerenc. Ezzel kapcsolatban az előadóművész úgy fogalmazott: amikor valaki beenged a legbelső tartományba, de utána nem vagyunk méltók rá, mert fontosabb a saját ügyünk, akkor egész életünkben kísérteni fog, hogy nem becsültük meg eléggé, nem tudunk magunknak megbocsátani.
A monodrámában sok a parlandós rész és gyakran előfordul az ütés szó - idézte fel Havas Judit, kiemelve: Emerenc, aki úgy tud járkálni, mint egy süketnéma, gyakran mondja, hogy "most megütöm", az írónő pedig bántón viselkedik, nem köszöni meg például a férjének főzött finom tyúkhúslevest.
Havas Judit az előadáson egyszer írónőként, máskor Emerencként beszél, mindkét szereplőt más enteriőrbe helyezik. Az írónő karosszékben ül, Emerenc egyebek mellett a háza előtti lócán. A rendező Radó Gyulával azon dolgoznak, hogy Emerenc hangja ne zavarba ejtően elváltoztatott legyen, hanem felidézve magában egy hangot szólaltatja meg.
A monodrámát a tervek szerint az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, valamint Szegeden és Hódmezővásárhelyen is bemutatja majd.
Havas Judit az MTI-nek elmondta: mindig foglalkoztatták az emberi viszonyok, az emberi kapcsolatok minősége, amely ebben a "szövevényes" regényben is fontos kérdés, hiszen két különböző kulturális és társadalmi környezetből érkező ember találkozása, barátkozása és ütközése jelenik meg. A műben felmerülnek azok a kérdések, hogy képesek vagyunk-e feltétel nélküli szeretetre, mindenek fölé tudjuk-e ezt helyezni, győz-e az emberi hiúság és rátartiság, mi a méltóság, a kötelesség és az egészséges önzés.
A műben belső történések zajlanak, jelenítődnek meg, így többek között Emerenc és az írónő barátkozása, Emerenc meséi a gyerekkoráról, a vágyairól. Az írónő mint szemlélő próbál Emerenc közelébe kerülni, akinek nagy tapasztalata, bölcsessége és maliciózus humora van. Az írónő először a hiúsága miatt akarja meghódítani ezt a furcsa öregasszonyt, aztán felismeri, hogy milyen jó érzés, ha tud valakivel beszélgetni - fűzte hozzá Havas Judit.
A történetbeli írónőnek a díjátadó mégis fontosabb, mint Emerenc. Ezzel kapcsolatban az előadóművész úgy fogalmazott: amikor valaki beenged a legbelső tartományba, de utána nem vagyunk méltók rá, mert fontosabb a saját ügyünk, akkor egész életünkben kísérteni fog, hogy nem becsültük meg eléggé, nem tudunk magunknak megbocsátani.
A monodrámában sok a parlandós rész és gyakran előfordul az ütés szó - idézte fel Havas Judit, kiemelve: Emerenc, aki úgy tud járkálni, mint egy süketnéma, gyakran mondja, hogy "most megütöm", az írónő pedig bántón viselkedik, nem köszöni meg például a férjének főzött finom tyúkhúslevest.
Havas Judit az előadáson egyszer írónőként, máskor Emerencként beszél, mindkét szereplőt más enteriőrbe helyezik. Az írónő karosszékben ül, Emerenc egyebek mellett a háza előtti lócán. A rendező Radó Gyulával azon dolgoznak, hogy Emerenc hangja ne zavarba ejtően elváltoztatott legyen, hanem felidézve magában egy hangot szólaltatja meg.
A monodrámát a tervek szerint az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, valamint Szegeden és Hódmezővásárhelyen is bemutatja majd.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!