A szakértőt azzal kapcsolatban kérdezték, hogy - a jegybank pénteki közlése szerint - az MNB tulajdonába került Csernus Tibor (1927-2007) Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus és festőművész hat alkotása, a Kékrops lányai (1985-1986), az Atalanta és Hippomenész (1986), a József és testvérei (1987), az Absolom (1987), a Csendélet szilvákkal (1983), valamint egy 1987-ben festett cím nélküli kép. A festményeket a jogszabályok szerinti ötéves letétbe a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, illetve a 2018-ban megnyíló felújított Szépművészeti Múzeumban helyezik el.

Kaszás Gábor tájékoztatása szerint ez a hat kép egy jól körülhatárolható műtárgycsoport, Csernusnak abból az időszakából származik, amelyben a 17. századi itáliai festő, Caravaggio stílusát, modorát igyekezett újra aktualizálni. Az 1960-as évektől a nemzetközi színtéren a művek egyre inkább konceptuálissá váltak - vagyis az alkotás gondolatisága volt fontos, az elkészítés módja másodlagossá vált -, Csernus Tibor festészete viszont kivételes módon az európai klasszikus, akadémista tradíciókhoz kapcsolódott. Szinte fotórealista figuratív festészet jellemzi, emellett "megpróbálja visszalopni" a történelmi festészeti tradíciót és a klasszikus mesterségbeli tudást a kortárs művészetbe - mutatott rá a szakértő.

Elmondása szerint Csernus Tibor a magyar kortárs festészet egyik legmeghatározóbb figurája volt a 20. század második felében. Az 1964-ben Párizsba emigráló és haláláig ott élő festő bár Nyugat-Európában nagyon komoly karriert futott be, a magyar művészeti életben egyáltalán nem volt jelen egészen 1989-es első jelentősebb budapesti kiállításáig. Emiatt ebből az időszakból a magyar közgyűjteményekben szinte egyáltalán nincsenek alkotásai - tette hozzá.

A budapesti kiállítása eredményeként a 90-es években induló új magyar figuratív tendenciákra már óriási hatással volt, és sok szempontból rengeteg impulzust ad a mai magyar kortárs festészetnek is, ezért megkerülhetetlen - hangsúlyozta a művészettörténész.