"Egy észak-koreaival vívtam első és utolsó meccsemet, tudtam, hogy balos lesz, akik ellen kétféle technikám van, az egyik egy támasztott dobás" - idézte fel balul sikerült fellépését az MTI-nek. "A második percben ugyanaz történt, mint egy hónapja a budapesti Grand Prix után, a bal térdem megreccsent. Otthon sajnos nem fordult meg a fejemben, hogy kihagyjam a vb-t, de utólag már könnyű okosnak lenni, tény, hogy a kímélés ellenére nem javult annyit a térdem, amennyit kellett volna. Az elmúlt egy évben elég stabil voltam, ez volt a második versenyem, ahol helyezetlenül zártam. Az bánt, hogy rengeteg munkát tettem bele, sokat fejlődtem az ázsiai edzőtáborokban, és most szívesen becserélném a pesti GP-bronzot egy vb-bronzra" - fejtette ki a 2015-ben éppen az azeri fővárosban rendezett Eb ezüstérmese.

A Honvéd dzsúdósa úgy vélekedett, hogy gyakorlatilag visszaesett egy hónapot, mivel ennyi egy belső térdszalag-sérülés rehabilitációja. "Kapok megint rögzítőt, aztán majd elkezdem a gyógytornát. Nem történt tragédia, szerencsére nem kell műteni" - tette hozzá.

Ami a közeljövőt illeti, a versenyző szerint volt egy terv arra, ha sikerül neki a vb, illetve ha nem, de edzőjével, Toncs Péterrel azt nem vették számításba, hogy megsérül. Mint elmondta, az év végén Japánban már szeretne versenyezni, illetve a Mesterek Tornájára is menne Kínába. Utóbbin csak súlycsoportonként a legjobb 16 lehet ott, ő jelenleg 15. a világranglistán, és bízik benne, hogy nem csúszik ki a mezőnyből.

"Jó párszor kellett már mélyről visszajönnöm, de a sérüléseket nem lehet megszokni. Sokszor éreztem már, hogy ez volt az utolsó, mert ez már nem normális. Volt két boka- és három térdműtétem, ebből kettő szalag és egy porc, aztán sérültek az ujjaim, bordáim, vállam, mondjuk a gerincemmel még nem volt probléma" - mosolygott keserűen. "Előfordult, hogy egy évet ki kellett hagynom. Ez a kontaktsportág átka, erő az erő ellen, és ha a versenyző még fáradt vagy fogyasztott is, akkor szakadhat valami. A vállamról annyit, hogy 2010-11-et úgy versenyeztem végig, hogy ha mondjuk a hétköznapi életben hátranyúltam egy újságért, már akkor kiugrott a helyéről. Hidas doktor úr szerint meg kellett volna műteni, de mivel úgy sem volt biztos, hogy százszázalékos lesz, ezért pihentettem és megerősítettem, ami be is vált. Igaz, hosszabb ideig azóta sem tudom például hason fekve kinyújtani mindkét kezemet, de a dzsúdóban nem hátráltat" - tette hozzá, majd rátért az utóbbi hónapok tanulságaira: "28 évesen meg kell tanulnom lassan, hogy nem mindig a halálra hajtás az eredményes, hanem inkább a kevesebb és minőségibb munka."

Dr. Hidas Péter megerősítette, hogy ugyanaz a sérülés ismétlődött meg Karakasnál, amelyet öt hete szenvedett el.

"Volt egy belső oldalszalag-sérülése az eddig egészséges térdében, de a vb miatt túl sok pihenés és kezelés nem jöhetett szóba. Megtettünk mindent, de edzenie, készülnie kellett, és most sajnos rásérült" - mondta az MTI-nek a csapatorvos, aki tagja az Európai és a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség orvosi bizottságának is. "Ezek a sérülések általában 4-6 hét alatt gyógyulnak, és két hónap múlva kaphat teljes terhelést a sportoló. Műtétre nincs szükség, az esetek 95 százalékában ezek a sérülések maradéktalanul meggyógyulnak, de kerülni kell a rotációs, csavarodással járó mozdulatokat, ahol letapadhat a láb" - szögezte le.

A nemzetközi hírű sebész, aki háromszor is műtötte már a világbajnoki bronzérmes cselgáncsozót, kifejtette, vannak olyan típusú sportolók, akik genetikailag valamivel sérülékenyebbek, és lehet, hogy Karakas is közéjük tartozik.

"Kétségtelenül az átlagnál több olyan sérülése volt, amelyet műtéttel lehetett helyre hozni, de Hedvignek jó szövetei vannak, jól regenerálódik, és olyan céltudatos, profi sportoló, akivel orvosként is könnyű dolgozni" - jelentette ki Hidas Péter.