L. Á: Úgy néz ki, hogy nem, sajnos nem sikerült velük megállapodnom. Konkrétumokat még nem tudok mondani, tehát semmi sem biztos, romániai megkereséseim vannak, de egyelőre tényleg semmi nem biztos. Szegeden élek, Orosházára is ez okból jöttem. Sajnos most, a gazdasági nehézségek miatt is, nem tudtam, bármennyire is szerettem volna az Orosházával megállapodni, pedig jól éreztem magam.

L. Á: Valóban, más a Bajnokok Ligája és az az alatti szint. Bár azért teljesen ez sem igaz, nemrég lehetett hallani a Kielce esetéről, hogy a főszponzor kiszállna mögülük. De ha csak megnézzük az NBI-et, a Veszprém és a Szeged anyagi helyzetét persze nem látom, nekik lehet, hogy kevesebb gondjuk lesz, de véleményem szerint utánuk, a Tatabányától kezdve az összes kisebb együttesig, komoly érvágást jelent a most kieső időszak. Sajnos egyre többet hallani és olvasni arról, hogy például az önkormányzati szponzorációk egyre csökkennek. Több helyen ez már most előjött, de ahol nem most, szerintem ott is egy pár hónapon belül felmerül. 

Én személy szerint próbálom inkább a pozitívumokat megragadni ebből az időszakból, bár természetesen ezt a járvány helyzetet senki nem kívánta. Én, azt leszámítva, hogy természetesen kézilabda hosszabb ideje nem volt a kezembe, egy-két hét kihagyástól eltekintve, végig edzésben voltam. Ez a rövid pihenő viszont éppen nem jött rosszul. A bajnokság szempontjából azt sajnálom, hogy a csapat éppen felszálló ágban volt, amikor be kellett fejezni a pontvadászatot.

L. Á: Most egész jóban. Tavaly volt egy súlyos vállsérülésem, gondolkodtam is azon, hogy befejezem a pályafutásomat, mert egyszerűen nem bírtam kellő erővel lőni, de túllendültem ezen, és az idei évem úgy érzem, nagyon jól sikerült.  

L. Á: Amikor csak tehetem igen. A nemzetközi meccsekre általában eljövök, de ha erre nincs is alkalmam, a televízió előtt mindig követem őket. A magyar játékosokkal rendszeresen tartom a kapcsolatot, valamint Bubori Kornél erőnléti edző személyes gyermekkori jóbarátom. Egyébként pedig örök életemben Szeged drukker leszek.

L. Á: Ez teljesen igaz, 30 év felett ez minden profi sportolónak eszébe kell hogy jusson a civil élet. Az biztosnak tűnik, hogy Szegeden szeretnék maradni, de hogy a kézilabda mellett vagy sem, ezt még nem tudom.

Boros Tamás