Amíg a Paradicsomban volt, és "nem ismerte meg" Évát, valamiféle tetszhalott állapotban volt Ádám. Az Úr, hogy "ne unatkozzon" oldalbordájából teremtette neki Évát. A Halál után, afféle tetszhalottként, az Ember várja ítéletét. Pályáját megfutotta, vétkeit elkövette, reményeit betöltötte, vagy nem. Várja ítéletét. Miként a kezdetek előtt. Légy velünk irgalmas Urunk!
***
Hihetetlen, pedig velem történt. Lám a szív sejtései nem tévednek. Nemzedéknyi idővel korábban, a kisfiú, ha a göndör fürtű barna lány szemébe nézett... de nem is merészelt ő ilyet. Elveszett volna, önvédelemből sem merészelte volna, telt ajkait sem vette észre nyíltan, csak tudott róluk. Nyaka ívére, blúza domborulatára végképpen nem tekintett merészen, mert még mi történik, a lány rászól, megszégyenítik, fény derül érzeményire, oh irgalom atyja ne hagyj el! Csak a lány bűvkörében izzott, mint verdeső lepke, neki édes fény körül. Nem merészkedett ő közelebb, de a szíve belészakadt, ha lámpása elfordult felőle.
Egyszer mégis megpróbálta, sután találkát kért, de maga is tudta, ez nem történhet meg. Azután a lány eltűnt látóköréből, mire fölbukkant ismét, jegyes menyasszonyként. Sok év múlott el, már számlálni is hiábavaló. Váratlan találkozásuk készületlen érte.
Ugyan egyszerre látta a hajdani és mai nőt, de szíve már nem harangozott odabent, mint hajdanán. Azt mondta neki az asszony, még dús hajú, szemében még ott rejtőzött a végtelen: sokat gondolok rád. Csöndben mondta a szavakat, egyszerűen, természetesen. Ő csak bámult, megfoghatta a kezét, igyekezett higgadtan beszélni. De inkább nem mondott semmit. Eltelt egy élet.
,
,
36 °C,
Tisza: 432cm,
Műsorfüzet
Szines
Hozzászólások Szóljon hozzá!