5. lap. �sszesen 5.
A katonai siker dicstelen politikai vége
A hadmûveletek június 24.-én értek véget a cseh hadsereg gyakorlati vereségével. A fegyverszünet e nap hajnalán lépett érvénybe. A tanácsköztársaság hadserege bebizonyította erejét, katonai képességeit. Kizárólag az országos politikai vezetõség az antant ráhatására volt képes megállítani, a cseh haderõ teljes szétverése elõtt az offenzívát, amely a honvédõ háború kényszerû befejezését is jelentette.
„A Vörös Hadsereg az általános erõviszonyokat figyelembe véve már a hadjárat kezdetekor sem rendelkezett túlerõvel, mégis - néhány nap kivételével - az egész hadjárat ideje alatt kezében tartotta a hadmûveleti kezdeményezést. A vezetés merészen és nagyvonalúan alkalmazta az erõk és eszközök zömének a döntõ csapás irányában való összpontosítását. A sikerekhez nem kis mértékben az is hozzájárult, hogy Stromfeld igen helyesen gazdálkodott a tartalékokkal. Amint a tartalékban lévõ csapatokat valamely egység, vagy arcvonalszakasz megerõsítésére bevetette, azonnal gondoskodott újabb tartalékok létrehozásáról. (...)
A május végén indított eredményes északi hadjárat hatására a párizsi békekonferencia felkínálta a tanácsköztársaságnak, hogy az északi területekért cserébe a román csapatok kivonulnak a Tiszántúl egy részérõl. A tanácskormány eleget tett a felszólításnak, a román kormány azonban nem vonta vissza erõit." - írja Tóth Árpád „A Magyar Tanácsköztársaság Vöröshadseregének északi hadjárata" címû munkájában.
A tanácsköztársaság bukása is éppen a hadsereg sikeres elõnyomulásának megállításából, az állomány demoralizálásából, majd a teljes felbomlásából következett. Valójában a sikeres honvédõ háború olyan intermezzo volt, amelyre sem az Antant, sem azok a konzervatív magyar körök, amelyek az idegen megszálló hatalommal összejátszottak, nem számítottak. Az Antant felismerte, hogy a csehek totális veresége elõtt meg kell állítani a csapatokat, különben új helyzet alakulhat ki, amelyet már nem lehet nem figyelembe venniük, vagy csak nyílt francia katonai intervencióval lehet helyrehozniuk. Ezért kényszerítették Kun Béláékat saját, gyõzelmes hadseregük cserbenhagyására. E politikai lépéssel sikerült a hadsereg állományát demoralizálniuk, ebbõl viszont annak szétforgácsolódása következett.
Stromfeld és beosztott parancsnokai a semmibõl szervezték meg a monarchia széthullása utáni elsõ, önálló, magyar hadsereget. Nem a katonákon múlott, hogy a sikerekkel a politikai vezetõség nem tudott mit kezdeni.
A Magyar Tanácsköztársaság 90 éves évfordulóján emlékezzünk a Stromfeld Aurél vezette csapatokra, valamint azokra a tisztekre (késõbbi politikai és katonai szerepvállalásuktól függetlenül) és katonákra, akik vérüket hullatták a Magyarország területeinek megtartásáért vívott 1919-es honvédõ háborúban.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
4
5
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
1
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Pógár 2009 June 28, Sunday, 18:08:27
Hát azért ezt a bolseviznust más szempontokból is érdemes megnézni! A nagyon gyermeteg magyar komancsok mért nem olvassák ezt? Miért nem kell Stromfeld sem a szociknak, sem a szocdemeknek?