Az utcán mint szoktuk: temetési menethez illõ hangulatban közlekedünk. Mindenki utálkozik, annyira tele van mindenkinek, hogy hócipõket lehetne üríteni, megjött a világvége. Egyedül a plakát-ember vigyorog. Ellenfele is. Egyszer tán megérti: nem rá, ellenei ellen voksolunk. Protestek vagyunk, tömegével. Ami kéne, mondhatatlan.

 
Egy vén tanár - Jézusnak hála, még nem én vagyok, sőt már nem is lehetek - feleslegesnek érzi magát! A megállóban találkozunk, nyakán lóg a bőr, egykor divatosan slampos öltözete mára szánni valón öreges. Ó a hajdan szigorú (ma csak vén tanár) elröpült fölötte az Idő. Neki még az a szörny Rákosi-pajtás volt az ifjúság, a Kádár-kor végén tanult meg angolul, mert akkor már a devizás hallgatókat oktatta alchimiára, nekik baksisért.
Emlékszem, a néhai taggyűléseken nagy, kockás füzetbe jegyzetelt, látványosan: mit, ki mondott. A rendszerváltás mégis készületlen érte, onnantól csak tanszéki értekezleten írta a szöveget. Most állunk a megállóban, és míg várjuk a járgányt, nekem mesél. Még bejár a Karra, de már nincs, kivel beszélgethetne.
Egy vén tanár, akiről már csak kevesen tudjuk: intézetében egykor ő volt a Helytartó. Első nem lehetett, de az asszisztensek lesték szavát. Most csak várunk a megállóban (életünk már röpül) partra vetett halak. Így rendjén való.

 
Délelőtt 10-kor is, este 6-kor is, világvégi sötétség. Félek az időjárás-jelentéstől. Embert, lovakat vert agyon a jégeső, utána lapáttal takarítják el a diónyi jég-labdákat, fákat tör ketté, tetőket szakít be, most éppen Mezőhegyesen, majd Bánrévén járt a vihar. Bizonyosan volt már ilyen, de most heteken át visszatérő, nem várt Pusztító... Félelem és rettegés. Jövő-sokk.
Közben okos emberek tanácskozása a világon pusztító válságról, amely szerintük: a kapitalizmus új szakasza, a „végső válság"! Egymást erősítő ökológiai katasztrófa és gazdasági/társadalmi válság... Mi lesz tovább? A 4. elemista Misike elégedett mosollyal a bizonyítvány-osztás után: alig van négyese, zömmel ötös, matek dicséretes. Ha lehet, ne is szorongjon a Jövőtől, legyen ez a vének gondja.