HĂrfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Pintér Béla és Társulata: Anyám orra
Munkatársunktól
2006 July 18, Tuesday
Hát, ja! NagyjábĂłl, ilyen a magyar ma. ĂŤgy Ă©l, Ăgy iszik, Ăgy szeret, Ăgy ármánykodik, Ăgy hazudik – s ilyen jĂłkat tud kacagni önmagán. Mert jĂł a tĂĽkör, amit elĂ© tartanak. Az igazi arcát látja benne.
|
 PintĂ©r BĂ©la Ă©s Társulata kicsit kusza, de követhetõ törtĂ©nete igen erõteljesen indul. Mintha egy olasz vásári komĂ©diát nĂ©znĂ©nk. MĂ©g fĂ©rfi is játszik nõi szerepet, Ă©pp mint annak idejĂ©n. Aztán, sĂppal,dobbal,dallal, tánccal varázsolnak el bennĂĽnket, s ejtenek egyik ámulatbĂłl a másikba a látvány Ă©s a zene összhatásával. ĂšjszerĂ» az egĂ©sz, olyan egyszerĂĽ Ă©s termĂ©szetes, mintha nem is szĂnház lenne, csak közös játĂ©k.Pedig valĂłjában nagyon is megkomponált Ă©s kidolgozott. Fegyelmezett, kemĂ©ny játĂ©k. S mi,nĂ©zõk is rĂ©szesei vagyunk. Igen, mindenki ismerõs. Már láttuk ezt a Dorinát,már hallottuk ezeket a slágereket. IsmerjĂĽk a halálos beteg sápadtságát, kihullott haját Ă©s bomlani kĂ©szĂĽlõ testĂ©nek izzadt szagát. IsmerjĂĽk a fĂ©lelmĂ©t, a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©sĂ©t. Tudjuk, milyen ostoba harc Ă©s kĂĽzdelem folyik FĂ©rfi Ă©s Nõ között, ki kit birtokol. Tudjuk,milyen az, ha kihĂ»lt a szerelem, s hogyan kerĂt hatalmába a magánytĂłl valĂł fĂ©lelem. A sĂłvárgás, a visszautasĂtottság, a becsapottság Ă©rzĂ©se Ă©pp Ăşgy átĂ©lhetõ számunkra mint ott a szĂnpadon.A pĂ©nz Ă©s a hatalom torzĂtását, a siker irreális világát, a pĂ©nz mindenhatĂłságát is tapasztaltuk már. A becstelensĂ©get, a kisszerĂ»sĂ©get, a lelki szegĂ©nysĂ©get épp Ăşgy „adják" a szereplõk, ahogyan az a mai valĂłságban mĂ»ködik. Nincs barátság, nincs nagylelkĂ»sĂ©g, nincs önzetlensĂ©g, nincs „mi",csak „Ă©n". Vagy mĂ©gis vagyunk mi, magyarok? Mi, eurĂłpaiak? EU-tagok? Meg vannak õk, a szõrös talpĂşak? A nem EU-tagok, de rafináltak? Meg vagyunk mi, a Magyar-ba átjövõk? Meg vannak õk, az asszimilálĂłdĂłk?  És van a happy end,mert hisz játszunk, mulatunk! Vagy sĂrunk? KomĂ©dia vagy dráma? Vagy csak Ă©letszerĂ». Olyan mint itthon, Magyar-ban.  Az elõadás közben vártam, hogy egyszercsak megfordul valaki a szereplõk közĂĽl Ă©s odaszĂłl a közönsĂ©gnek: "-Mit nevettek? Saját magatokon nevettek?" Valahogy Ăşgy, ahogy Gogol idejĂ©ben. GrĂłf RĂłza
|
|
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!