Én magam miután végigjártam a civil utcát és megnéztem magamnak néhány helyet ahol elüthetem a továbbiakban az idõmet (ajánlom mindenkinek a plébánia sátrát ahol a megfáradt szinezõ lelkifröccsel és vízipipával pihenheti ki fáradalmait), a nagyszínpad felé vettem az irányt a Hiperkarma koncertjére. Talán némileg zenei alulmûveltségemrõl tanúskodik, hogy nem igazán hallottam róluk ezidáig, viszont bizton állíthatom (ahogy a többségnek a nulladik napon valamelyik kiskocsmában): az elsõ benyomás határozottan jó volt. Kellemes, laza, nyugtató zene, néhol kissé érzelmes néhol kissé frappáns szöveggel, de ami a legfontosabb, hogy ellentétben sok más koncerttel, itt a rocker, a punk, a diszkós és mindenki más együtt tudott bulizni (nagy meglepetésemre a harmadik sorban egyik fõiskolai tanáromat véltem felfedezni, annak ellenére, hogy az említett úr már a hatvan felé közelít...).

Ezután következtek a játékbabák Angliából, azaz a Toy Dolls, akik turnéjuknak az "Our last tour?" (Az utolsó turnénk?) címet adták. Õket is tegnap hallottam élõben elõször, és mitagadás nagyon bánnám ha a koncertsorozat címe igazzá válna. A sunderlandi srácok immár 27 éve koncerteznek, és tegnap is bizonyították, hogy a 70-es évek végi kissé rockos "szelídpunk" stílusnak még mindig helye van a zenei életben. A koncert végét már nem tudtam megvárni, mivel a fesztivál túlsó végén egyik nagy kedvencem, az Alvin és a mókusok már hangolni kezdett, így hát negyedmagammal átvándoroltunk a VIVA színpadhoz. Alvinék igen sokat járnak Szegedre - a hallgatóság nagy örömére - így valószínûleg ennek is köszönhetõ hogy a színpad méreteihez képest igen sokan voltunk, és énekeltük (helyenként üvöltöttük, bár ezt mondani sem kell annak aki ismeri a bandát) a mókusokkal együtt a régi és új dalokat. Igaz, hogy róluk nem mondható el, hogy mindenki számára emészthetõ zenét játszanak, de aki szereti a szókimondó, õszinte punkrockot annak nem kellett csalódnia a szabolcsi srácokban, a "kelet-európai szuperhõsökben" :).

MiutĂĄn lement az utolsĂł szĂĄm (melynek cĂ­mĂŠt nem biztosa hogy elviselnĂŠ a nyomdafestĂŠk, Ăşgyhogy maradjunk annyiban, hogy az ĂŠletrĂľl szĂłl), a tĂśmeg feloszlott, Ă­gy hĂĄt mi is szedtĂźk azt a bizonyos sĂĄtorfĂĄnkat, hogy belehallgassunk az "originĂĄl" KispĂĄl ĂŠs a borzba. LovasiĂŠk kitettek magukĂŠrt, ĂŠs ahogy az mĂĄr megszokott tĂľlĂźk, sikerĂźlt megĂľrjĂ­teniĂźk rajongĂłikat, az elsĂľ "vĂŠge a koncertnek, sziasztok" utĂĄn mĂŠg legalĂĄbb Ăśt-hat szĂĄmot lenyomtak, mĂŠltĂł zĂĄrĂĄsakĂŠnt a SZIN elsĂľ napjĂĄnak. Persze a fesztivĂĄlozĂłk dĂśntĂľ tĂśbbsĂŠge nem a sĂĄtrai felĂŠ indult a koncert vĂŠgeztĂŠvel, ĂŠn magam egy kellemes gitĂĄrozĂłs-ĂŠnekelgetĂľs borozgatĂĄsba bonyolĂłdtam a FUN10 zenekarral, majd miutĂĄn egy erĂľsen ittas fiatalembert kizavartam a sĂĄtrambĂłl, nyugovĂłra tĂŠrtem.

A pÊnteki nap is minden zenei stílus kedvelþinek tartogat nÊhåny csemegÊt. A klasszikus rock kedvelþinek nyugodt szívvel ajånlhatom a VIVA színpadon negyed nyolctól fellÊpþ Hollywood Rose-t, aki pedig a populårisabb, modernebb rockzenÊt kedveli, az maradjon a VIVA-nål håromnegyed tízig, ugyanis idÊn mår måsodszorra fognak fellÊpni Szegeden szemÊlyes kedvenceim: a Depresszió. A nagyszínpadon fÊl hattól Mester Tamås szórakoztatja a nagyÊrdemÝt, utåna hÊttþl nemzeti hip-hop BelgåÊkkal, kilenctþl pedig az elektronikus zenÊÊ a terep, Anima Sound System, majd Transglobal Underground Angliåból.

G.G.