A Szegedi Ifjúsági Napok hivatalosan elsõ, gyakorlatilag második estéje már sokkal inkább fesztivál arcúra sikerült, mint az elõzõ. Kinyitott az összes étel-, ital- és pólóárus, beindult mindegyik helyszín és megjelent a tömeg is. A tömeg, aminél azért láttunk már sokkal nagyobbat is a SZIN-en, fõleg a nagyszínpad, a Borsodi Színpad elõtt.
Kiérkezésünk után nem sokkal máris a szervezõ szemével próbáltuk nézni a fesztivált, s megállapítottuk, érdemes lett volna talán a csütörtök esti programot egy az egyben kicserélni mondjuk a szombatival, hiszen szinte egészen biztos, hogy ha nem hétköznap követi az estét, a brit punkokra, Adam Freelandre, de fõleg az õsfelállásban játszó Kispálra talán dupla annyian is kíváncsiak lettek volna, mint amennyien így összeverõdtek a színpad elé, s a sátrakba. Persze mindez így sem volt kevés!
Nem nagy megállapítás kijelenteni, az igazi punk zene erõsen mostoha sorsú még az ilyen fesztiválokon is, általában, kevés kivételtõl eltekintve csak kisebb sátrak adnak neki helyet. Ezzel szembe menve az idei SZIN szervezõi azonban kapásból az elsõ napra idõzítették az Egyesült Királyságból érkezõ The Toy Dolls fellépését, kik szegedi koncertjükkel is igazolták, hogy talán minden idõk egyik legmókásabb punkzenekara, valamint, hogy 27 évnyi zenélés után is lehet hitelesen lakótelepi suhancnak kinézni.
Igaz, a zenekar eredeti felállásából már csak Michael Algar, ismertebb nevén Olga, az énekes maradt, de a színpadon állva õ is simán meghazudtolta, hogy már bõven túl van a negyvenen. Vicces szövegû, elõadásmódú zenéjükre láthatóan vevõ volt a közönség, hát még a koncert közben elõadott ökörködésekre, egy rakás punkosított feldolgozásra, a basszusgitáros nyakába ülve gitározó és éneklõ Olgára, a csillagszórókkal felgyújtott ördögvillára.
Jó ötlet volt a nagyközönség számára is bemutatni a zenekart a fesztiválon, hiszen az szinte biztosra vehetõ, hogy a zenéjükre összegyûlt tömeg szemében hatalmasat javítottak a punkok megítélésén.
Amit viszont nagyon hiányoltunk, fõleg egy szegedi fesztiválon, egy punk vendégzenekar elõtt, vagy után, az a magyar punk zene történetének és a nyolcvanas évek zenei undergroundjának, a szocialista rendszer börtönét is megjárt legendás zenekara, a mai napig aktív CPg volt. Kételkedünk benne, hogy a város rock-klubjának rendszeres fellépõit nem lehetett volna elõkeríteni egy rövid koncert erejéig, mondjuk már csak az autentikus hangulat, vagy esetleg egy kis tiszteletadás érdekében a hazai punk zene irányába!
Ellenérvként még a vulgáris szövegek sem hozhatóak fel, hiszen ez nem csak, hogy alapvetõen része az irányzatnak, de angolul, a britektõl sem számítanak enyhébbnek egy fokkal sem egy rakás - angolul feltételezhetõen némileg értõ - fiatal elõtt.
Míg a nagyszinpadon a The Toy Dolls ökörködött tovább, közben a Globe Party Sátorban már a fúvósokkal kiegészült Neo játszott, igencsak tekintélyes tömeg elõtt. A nulladik naphoz képest így már egészen más képet mutatott a sátor, a hang sem szólt olyan szépen, mint 100 fõnél, a szellõzésrõl nem is beszélve. Hõmérséklet és páratartalom tekintetében igen rosszul vizsgázott a helyszín, ám szerencsére az egyes produkciók között kiürülõ tánctér, valamint a sátor oldalához "szerelt" kerthelység lehetõséget adott a felfrissülésre.
Szokásához híven amúgy a Neo szép kis bulit csapott, a hangulattal nem volt probléma, a koncert utolsó számainál - az aktuális sláger a Record Straight és az Everybody Come On - már egy emberként ugrált feltett kézzel a sátorban tartózkodó több száz ember.
A zenekar csinos énekesnõje, mint második otthonuktól búcsúzott Szegedtõl, azt azonban nem említette, hogy a Neo szeptember negyedikén jelenteti meg soron következõ új, Maps For A Voyage címû albumát. Megtesszük mi helyette!
A koncert után jelentõsen lecsökkent a sátorban tartózkodók létszáma, majd még jobban, miután a Colorstar zenekar énekese közölte, egy darabig még eltart a beállás, igyon csak meg mindenki egy kávét nyugodtan.
Kávézás helyett mi elõször a tavalyihoz hasonlóan igen hangulatosra sikerült Caffe Jamaica medencét választottuk, majd belenéztük az idõ közben elkezdõdött Kispál-originálba.
Ez már csak azért is kíváncsivá tett minket - jobban, mint egy megszokott Kispál-koncert - mert nagy érdeklõdést mutatunk a kuriózumok iránt, és ez bizony az.
Ez a felállás - Brautigam, Kispál, Lovasi - mindössze alig egy hónapig létezõ, alkalmi felállása a régi trió zenekarnak, s az ez idõ alatt adott pár koncert anyagát az elsõ négy album dalaiból válogatják.
Pár számot hallgattunk a kuriózumkoncertbõl, s bár láthatóan az összegyûlteknek szokás szerint nagyon bejött a produkció, mi valahogy hiányoltunk egy jóval nagyobb tömeget. Ezt a már említett hétköznap számlájára írtuk, s ismét a Globe Party Sátor felé vettük az irányt.
Itt már bõven játszott a Colorstar, s a kivetítõkön már a hamarosan következõ Adam Freeland neve is feltûnt. A zenekar koncertjét hallgatva elgondolkoztunk, vajon nem lesznek-e "túl lazák" a sejthetõen nagy lendülettel kezdõ Freeland elé, s vajon nem lett volna-e jobb fordított felállásban, a Neo elõtt zenélniük, de mivel a "mi lett volna, ha ..." egy eleve életképtelen gondolatmenet, ezért erre sok agysejtet nem pazaroltunk.
Helyette feltérképeztük a már elõzõ nap rövid idõre szemügyre vett italpultot, s arra a megállapításra jutottunk, hogy szerintünk, ha egy 3/2-es vbk és egy vodka-narancs ezer forintba kerül, az nem a szervezõk által említett harmadosztályú árkategóriát jelenti. De lehet tévedünk.
Minden esetre a kiszolgáló hölgyek az elõzõ nappal ellentétben ma már jól adtak vissza borravaló után is, ráadásul csinosak és aranyosak, így ez némiképp kárpótlóan hatott.
Hajnal egykor, hajszálpontosan a meghirdetett idõpontban megjelent a színpad sarkában felállított dj-pultban Adam Freeland, s kezdetét vette az õrület.
E sorok írója legutóbb bõ három éve hallotta élõben a Marine Parade kiadó fejét, s amúgy sem áll tõle távol munkássága, így szinte pontosan tudtuk mire számítsunk. Zeneileg túl sok meglepetés nem is ért bennünket, az angol hozta a tõle megszokott eklektikus hangzást, ám az a hangulat, amit sikerült röpke pár perc alatt a Globe Party Sátorba varázsolnia, az minden képzeletet felülmúlt.
A Daft Punk Robot Rock címû felvételének remixével indító Freeland elektro-house-okon, egy csepp minimál- és tech-house-on át hamar eljutott a breakbeatek világába, ezen belül is nem meglepõ módon a rá jellemzõ erõsen funkos, de fõleg rockos hatású breakekig. Olyannyira megvolt a rockos hatás, hogy - bár szintén nem meglepõen - egy óra elteltével Freeland saját feldolgozása után már simán a Nirvana Smells Like Teen Spirit-jének eredetijét játszotta, némi elektro és break kíséretben.
Igazodva a trendekhez lemezei java részét õ is otthon hagyta, inkább laptopjával bûvészkedett az este folyamán, s ennek következtében pár éve még tökéletesen elképzelhetetlen effektekkel, trükkökkel turbózta elõadását.
Szettje második felében még több rockos hatású, vagy konkrét rock felvételt csiholt elõ pultjából, majd utolsó döfésként némi drum and bass-szel, egy Prodigy feldolgozással, egy DJ Shadow klasszikussal és saját már-már legendává váló felvételével, a multinacionális cégek és a fogyasztói társadalom kapcsolatát boncolgató We Want Your Soul-lal (A lelkedet akarjuk!) csavarta le a sátor tetejét a helyérõl.
Pontban hajnal háromkor megérkezett a pultba Freeland mellé az õt váltani készülõ hazai dj-legenda, Palotai, így az angolnak már csak egyetlen felvételre maradt ideje. Hatásvadászat ide, hatásvadászat oda, a három évvel ezelõtti budapesti Olof Palme Házas fellépésének kezdõ felvétele hatalmasat szólt most utolsóként is. Saját kiadójának egyik nagy breakbeat slágere, Ils Music címû felvételének Evil Nine által készített Punk Rocks Remixe darabjaira szaggatta a már letépett sátortetõt.
Freeland óriási ováció, taps és füttykoncert közepette búcsúzott a játéka alatt mindvégig teltházas sátor közönségétõl. Hatalmas bulit hagyott háta mögött.
Az õt követõ Palotai egy MC-vel az oldalán folytatta a bulit, a némileg fogyatkozó, ám még mindig szép számú közönség számára. A Tilos Rádió alapítói között számon tartott lemezlovas szerencsére a Szegeden ritkábban hallott breakbeat énjét kapta elõ lemeztáskájából és igencsak tetszetõs raggás breakeket játszott.
Nem sokkal háromnegyed négy elõtt hagytuk el a Globe sátrat hosszú órák óta elõször, ekkor még dübörgött valami felismerhetetlen a hozzá közel felállított Filmmúzeum Sátorban, ám ebbe már nem kóstoltunk bele, hanem egy rövid, a Caffe Jamaica afro hangulatában megejtett pihenõ után hazafelé vettük az irányt.
Nem árt tartalékolni a következõ napokra, bár elõre megjósoljuk, ekkora buli nem hogy a SZIN-en, de már az ideig évben sem lesz (és nem is volt) Szegeden. Frenetikusra sikerült a SZIN elsõ napja!
Amennyiben mégtöbb rockra kíváncsi, és szívesen olvasna még többek között a Hiperkarmáról és az Alvin és a Mókusokról is, kattintson egy másik szemszögbõl készült tudósításunkért,
ide!
kmn
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!