MĂĄsodik, hivatalosan elsĂľ napjĂĄn mĂĄr Ăşjra megszokott arcĂĄt mutatta a Szegedi IfjĂşsĂĄgi Napok. A nulladik este tĂśmegjelenetei elmaradtak, a beengedĂŠssel sem volt problĂŠma ĂŠs a hangtechnika is rendesen mĂťkĂśdĂśtt mindenhol amerre jĂĄrtunk.

A nagyszĂ­npadon ezen az estĂŠn kizĂĄrĂłlag rock szĂłlt, sĂľt egy kis metĂĄl is, Ăşgyhogy e cikk szerzĂľje, mivel hosszĂştĂĄvon komoly agyi ĂŠs lelki teherkĂŠnt ĂŠli meg a nagyon patetikusnak szĂĄnt rockzenĂŠt (De Facto), hĂĄt mĂŠg ha az olyan, mintha valami kĂśzĂŠpkori szerepjĂĄtĂŠk alĂĄfestĂľ zenĂŠje akarna lenni (Wisdom), mellĂľzte ezt a helyszĂ­nt (bocs, srĂĄcok!) ĂŠs csak a TankcsapdĂĄt hallgatta meg, akiket viszont egy bĂľ tĂ­z ĂŠve mĂŠg kedvenc magyar zenekarai kĂśzĂśtt tartott szĂĄmon, ellenben nem is tudja mĂĄr mikor hallotta Ăľket ĂŠlĂľben utoljĂĄra.

BĂĄr az elmĂşlt ĂŠvekben mĂŠg a korĂĄbbinĂĄl sokkal menĂľbbĂŠ vĂĄlĂł Tankcsapda koncertjĂŠtĂľl fĂŠltĂźnk ugyan egy kicsit, rendkĂ­vĂźl kellemes meglepetĂŠsben volt rĂŠszĂźnk. CsĂźtĂśrtĂśk este a nagyszĂ­npad elĂľtt megĂĄllapĂ­tottuk, hogy bĂĄr az elmĂşlt ĂŠvekben tĂśbbszĂśr eltemettĂźk a zenekart, tĂŠvedtĂźnk. A TankcsapdĂĄt ugyanis, Ăşgy tĂťnik, mĂŠg mindig ugyan az a rugĂł mozgatja, mint a kilencvenes ĂŠvek kĂśzepĂŠn, ĂŠs bĂĄr furcsĂĄnak tĂťnhet ezt mondani 2007-ben, de ez a lehetĂľ legjobb, ami tĂśrtĂŠnhetett a zenekarral az elmĂşlt ĂŠvekben. SzĂŠtfeszĂ­tĂľ, lĂźktetĂľ, pulzĂĄlĂł energiĂĄjĂş zenĂŠk, tĂśkĂśs, hiteles attitĂťd, Ăşjabb ĂŠs rĂŠgebbi szĂĄmok, na meg lelkes kĂśzĂśnsĂŠg. Szinte minden megvolt egy tĂśkĂŠletes koncerthez, csak egy valami hiĂĄnyzott. Nem volt a Lopott kĂśnyvek, mĂĄrpedig ez az a szĂĄm, mĂŠg ha nem is egy odavĂĄgĂłs koncert repertoĂĄrjĂĄba illĂľ, amirĂľl azt kell tudni, hogy ha LukĂĄcs LaciĂŠk nem Ă­rtak volna soha semmi egyebet ezen kĂ­vĂźl, akkor is a magyar kĂśnnyĂťzene egyik legjobb, megkerĂźlhetetlen zenekara lennĂŠnek. Bizony.

SzĂłval a Tankcsapda koncertje egyszerĂťen nagyon jĂł volt, ĂŠs - megelĂľzve a mĂĄr formĂĄlĂłdĂł kĂŠrdĂŠst - igen, volt a MennyorszĂĄg Tourist is, a vĂŠgĂŠn, ami alatt a jelenlĂŠvĂľ fiatalok (akik kĂśzĂśtt akadtak mĂŠg a rĂŠgi szĂĄmok szĂśvegeit is sĂŠrĂłbĂłl vĂĄgĂł ĂĄltalĂĄnos iskolĂĄsok is) mĂŠg a megszokottnĂĄl is jobban ugrĂĄltak.

Mi meg ugorjunk vissza az idĂľben: mĂŠg a Tankcsapda elĂľtt, mĂ­g a nagyszĂ­npadon a DepressziĂł jĂĄtszott, a Jate Klub SĂĄtorban jĂĄrtunk, ahol a Belga zenĂŠlt. BĂĄr nem hallottuk az egĂŠsz koncertet, Ăşjfent megĂĄllapĂ­tottuk, hogy a zenekar a rendszervĂĄltĂĄst kĂśvetĂľ magyar kĂśnnyĂťzene vitathatatlanul egyik legviccesebb, legĂśtletesebb ĂŠs leglazĂĄbb zenekara, ami bizony nem kis ĂŠrdem. UtĂĄljuk, ĂŠs ĂĄltalĂĄban gĂşnyolĂłdni szoktunk az ilyen pĂĄrhuzamokon (tudjĂĄk: KomĂĄr - Elvis, IllĂŠs - Beatles, haha), de azt kell, hogy mondjuk, a Belga tĂŠnyleg a magyar Beastie Boys.

A sátorban úgy kábé hatvan fok volt és olyan páratartalom, hogy a tetõrõl csöpögött vissza, így aztán nem meglepõ, hogy a megszokott Titusszal és egy élõ zenekarral is kiegészülõ három srác félmeztelenül nyomta, és a közönségben is sokan követték õket. Ez azonban csak növelte a hangulatot, a koncert végére nagyjából minden számnál kollektíven ugrált az egész sátor, ami szinte teljesen megtelt addigra. Rendkívül sokat dobott az összképen a zenekar is, így a srácok tényleg hitelesen nyomhatták el a gitártépõs, vicc-õrjöngõs zenéiket is, ami aztán tényleg az elõbbi párhuzamot erõsítette. Punk-hiphop, hiphop-punk, de persze mindezt egy cseppet sem komolyan véve. És ez a zenekar legnagyobb vonzereje, hogy a rengeteg magát halálosan komolyan vevõ elõadó mellett annyira lazán és szórakoztatóan képesek egyetlen mondatot sem komolyan venni, hogy az már önmagában elismerésre méltó. Egy példa: az utolsó szám a Mi a fasz ez? címû remekmû volt, ami Michael Jackson Billy Jean címû klasszikusának és a Kalauz I. címû Belga-nótának az elegye. Itt is megelõzzük a formálódó kérdést: igen, volt az Egy-két-há is, mindenki ugrált és ordította a refrént, de azt most inkább nem idéznénk ide.

Ugyanitt a Belga utĂĄn Jamie Winchester ĂŠs Hrutka RĂłbert zenĂŠlt, akiket bĂĄr elismerĂźnk, de mivel minden szĂĄmuk Ăşgy hat, mintha valamelyik legĂşjabb mobiltelefon-reklĂĄm alĂĄfestĂľ zenĂŠjĂŠt hallgatnĂĄnk (vajon miĂŠrt?), ĂŠs a Tankcsapda azĂŠrt amĂşgy is sokkal jobb, Ăľket inkĂĄbb nem hallgattuk meg.

VisszamentĂźnk viszont akkor, amikor mĂĄr Ludmilla ĂŠs Palotai zenĂŠltek. LĂĄthatĂłan - szokĂĄs szerint - igen jĂł hangulatot teremtettek. SzerencsĂŠre Palotai - a SZIN-en mĂĄr nem elĂľszĂśr - nem a drum and bass lemezeit kapta elĂľ, mint azt Szegeden oly gyakran szokta, hanem felvĂĄltva LudmillĂĄval teljesen korhĂť, jĂłl tĂĄncolhatĂł, dĂśgĂśs, bulizĂłs, szĂŠttekert breakbeatet pakoltak. Palotai rĂĄadĂĄsul mindezt Ăźlve. FĂĄj a lĂĄba. SĂľt, ha jĂłl lĂĄttuk, be is volt kĂśtve. HiĂĄba, mĂĄr nem mai gyerek.

Az este folyamĂĄn mĂŠg megnĂŠztĂźk a rĂŠgi Tisza GyĂśngye helyĂŠn mĂťkĂśdĂľ, rettentĂľ talĂĄlĂłan Tisza GyĂśngye RetrĂłnak nevezett helyszĂ­nt is, ahol rajtunk kĂ­vĂźl nagyjĂĄbĂłl csak a lemezlovas ĂŠs kĂŠt haverja, meg a pultos lĂĄnyok voltak, Ă­gy aztĂĄn nem is maradtunk sokat. RĂĄadĂĄsul az a kĂŠrdĂŠs is bennĂźnk maradt, hogy vajon miĂŠrt hĂ­vjĂĄk retrĂłnak a helyszĂ­nt, ha szimpla, rĂĄadĂĄsul dĂśgunalmas elektronikus tĂĄnczenĂŠt jĂĄtszik a dj, azt a stĂ­lust, amit progresszĂ­v house-nak szoktak hĂ­vni mind a mai napig teljesen ĂŠrthetetlen okokbĂłl. Na, mindegy.

Ezt az estĂŠt kevĂŠsbĂŠ a koncerteknek, mint inkĂĄbb a kiszolgĂĄlĂł egysĂŠgek felderĂ­tĂŠsĂŠnek szenteltĂźk. Ennek ellenĂŠre komolyabb elemzĂŠsbe most mĂŠg nem bocsĂĄtkoznĂĄnk, egyelĂľre csak annyit mondunk, hogy a sĂśr mindenhol ugyan annyi, az egyĂŠb italok ĂĄra sem rĂŠmisztĂľ, az ĂŠtelvĂĄlasztĂŠk is elmegy, nagyjĂĄbĂłl ugyan az minden, mint tavaly.

Fontos mĂŠg megemlĂ­teni, hogy mi 10 percig rĂśhĂśgtĂźnk folyamatosan a vicces feliratĂş pĂłlĂłkat ĂĄrusĂ­tĂł standnĂĄl, szĂłval, aki tudja, keresse fel. A mi favoritunk a TyĂşkanyĂł ĂŠs Csibe.

Hamarosan Ăşjra jĂśvĂźnk!

GalĂŠriĂĄink:

• 2007 0. nap nyitĂĄs
• 2007 0. nap este
• 2007 1. nap
• 2007 2. nap nappal
• 2007 3. nap

KapcsolĂłdĂł anyagok:

• SZIN 2006 - Az elsĂľ nap