Egy népszerű mikrobiológus a Szegedi Tudományegyetemről

Belföld, 2021.09.23

Az SZTE évnyitó ünnepségén vehette át Prof. Dr. Vágvölgyi Csaba az „Év Oktatója Elismerő Oklevelet” négy egyetemi kollégájával együtt.

Vágvölgyi Csaba A Természettudományi és Informatikai Kar Mikrobiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, egyben a kar legnépesebb doktori iskolájának vezetője is. A kitüntetés apropóján beszélgettünk a közel 40 éves oktatói és kutatói pályájáról.

WR: 1972-ben vált önálló egységgé a Mikrobiológiai Tanszék, melynek 2003 óta ön a vezetője. Ez már egy komoly történelemmel rendelkező kutatói és oktatói műhely, melynek részese majdnem a kezdetektől. Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek ez alatt a majdnem 50 év alatt.

V. Cs.:Igen, én is nem olyan régen döbbentem rá, hogy jövő év őszén fogjuk ünnepelni tanszékünk fennállásának fél évszázados évfordulóját. Az intézmény története azért valamivel korábban kezdődött, hiszen 1967-ben Ferenczy Lajos vezetésével megalakult a Mikrobiológiai Kutatócsoport, amiből aztán kinőtt a tanszék. Eredetileg is itt, az újszegedi Fő fasoron tervezték megépíteni a tanszék épületét, de akkor csak egy szárny készült el. 2006-ban aztán letették az alapkövét az új szárnyaknak, és miután ezek elkészültek, egy korszerű, szinte minden igényt kielégítő épületegyüttesben dolgozhatunk. Nagyon átalakult a biológiaoktatás ez alatt a bő negyven év alatt, voltak kedvező és kedvezőtlen változások, de én inkább az előzőekről beszélek szívesen.

WR: Mint például?

V.Cs.: Nagyon kedvező hatást tett például az oktatókra és diákokra egyaránt, hogy megjelentek nálunk a külföldi hallgatók. Ez azt jelenti, hogy a doktori iskolában lévő 100-110 PhD-s 25-30 százaléka magyar állami ösztöndíjjal nálunk tanuló külhoni diák. Így az utóbbi 10 év alatt szinte rutinszerűen angolul beszélünk az értekezleteken, hiszen sokkal egyszerűbb így kommunikálni, mint külön lefordítani a mondandónkat a külföldieknek. A diákok is angolul kommunikálnak, ha van laborban 1-2 külföldi tanuló, így a tudományos nyelvet a hétköznapokban sajátítják el. Ezen kívül az itt tanuló indiai, kazah, mongol - és még sorolhatnám a nációkat - fiatalok érzelmileg, nyelvileg és kulturálisan is kötődnek Magyarországhoz, ami jól kamatozik majd, ha saját hazájukban kezdenek dolgozni. Ez egy hosszú távú befektetés az országnak, ami mindenképpen megtérül.

WR: Ha már a megtérülés került szóba: azt szokták mondani a bölcsészek, hogy a természettudományok képviselői könnyebben jutnak pénzhez, hiszen az alapkutatások mellett alkalmazott kutatásokat is végezhetnek. És ez utóbbiakból akár pénzhez is juthatnak.

V.Cs.: Nem olyan egyszerű ez a dolog, hiszen egy hosszú távú együttműködés egy profitorientált céggel még nem garancia a bevételre. Azért vannak jó példák, amikor jól járunk mi is, és a megbízó is, hiszen mi adjuk a tudományos, ők a műszaki hátteret. Erre jó példa két szegedi céggel folytatott együttműködésünk. Az egyik a Naturtex Kft, amely ágyneműk, paplanok, párnák gyártásával foglalkozik. Ők szeretnék a felhasznált tollat olyan eljárással újrahasznosítani, ami lehetővé tenné, hogy a poratkák okozta allergén problémák megszűnjenek. A másik a Pick Szeged Zrt. , amellyel négyéves együttműködési megállapodásunk van. Erről a projektről annyit árulhatok el, hogy mikrobiológiai kutatásunk célja a gyár által előállított hústermékek minőségének állandósítása.

WR: Rengeteg a munkája, hiszen a tanszéket vezeti, oktat, kutatási projekteket visz, ráadásul a doktori iskola is a felügyelete alá tartozik. A minapi egyetemi elismerés ennek a sok tevékenységnek szól?

V.Cs.: Őszintén szólva nem tudom pontosan, mi volt a menete a díj odaítélésének. Annyi biztos, hogy az intézet jelölt engem, több testületnek kellett jóváhagynia a javaslatot, mire az egyetemi szenátus megszavazta az „Év Oktatója” elismerést nekem és négy másik oktató kollégának. Eddig nem „bombáztak” kitüntetésekkel, úgyhogy meglepett kissé ez a díj. Örülök természetesen, de most ismét a hétköznapokra koncentrálok, mert okulva a tavalyi tanév eseményeiből, most a laborgyakorlatokat mindjárt az év elejétől tömbösítve tartjuk. Ez ugyanis az a tevékenység, amit nem lehet online oktatásban elsajátítani, így ha idén ősszel is lesznek megszorító intézkedések a járvány miatt, akkor legalább ezeket az alapvető ismereteket már át tudtuk adni a hallgatóinknak.

WR: Ennyi munka mellett jut idő valami hobbira?

V.Cs.: Nem igazán, de ha mégis akad néhány szabadnap, akkor túrázással töltöm legszívesebben az időmet.
(Webrádió)

Címkék

Vágvölgyi Csaba
 

Véleménye van? Szóljon hozzá!



Tetszett a cikk?

Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!
Kövess minket a Facebookon!