Kónya Imre 1947. május 3-án született Budapesten. 1965-ben az I. István Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán 1971-ben avatták doktorrá. Diplomájának megszerzése után a Budapesti 34. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél ügyvédjelölt, a szakvizsga letétele után 1973-tól ügyvéd lett. 1979-ben átlépett 17. sz. Ügyvédi Munkaközösségbe. Túlnyomórészt polgári ügyekkel - szerződésekkel és perekkel - foglalkozott, védőként néhány jelentősebb büntetőügyben is eljárt.

Egyetemistaként a jogi karon megszervezte az Irodalmi Kört, az Egyetemi Színpadon és az Eötvös Klubban rendezett irodalmi összeállítások szereplője és szervezője volt, politikai szerepet 1988-ig nem vállalt, az év őszén belépett a Magyar Demokrata Fórumba (MDF).

Egyik kezdeményezője volt az 1988. november 5-i felhívásnak, amelyben 135, különböző szakterülethez tartozó jogász kezdeményezte a Független Jogász Fórum (FJF) létrehozását, a szervezet első megválasztott vezetője Kónya Imre lett. Az FJF 1989. március 15-i felhívása nyomán március 22-én létrejött az Ellenzéki Kerekasztal, amelynek keretében az akkori legjelentősebb nyolc ellenzéki szervezet az FJF koordinálása mellett egyeztette álláspontját a békés rendszerváltozás érdekében. 1989. március és június között a politikai egyeztető tárgyalások előkészítése során az FJF elnökeként ő vezette az Ellenzéki Kerekasztal üléseit. A békés politikai átmenetről az MSZMP és a társadalmi szervezetekből álló harmadik oldal részvételével zajló háromoldalú tárgyalások nyitó plenáris ülésén, 1989. június 13-án ő tett politikai szándéknyilatkozatot az Ellenzéki Kerekasztal nevében. A tárgyalásokon az EKA tárgyalóküldöttségének tagjaként részt vett az alkotmánymódosítást előkészítő szakbizottságban. Az 1990. évi választások előtt a FJF által kezdeményezett választási etikai kódex egyik kidolgozója volt.

1990 és 1998 között, két országgyűlési ciklusban volt parlamenti képviselő az MDF, 1996-tól a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) színeiben Pest megye küldötteként.

Az MDF képviselőcsoportja szervezőbizottságának tagjaként részt vett az MDF és az SZDSZ között 1990. április végén létrejött pártközi megállapodás kidolgozásában és aláírásában. 1990 és 1993 között az MDF parlamenti frakcióvezetője, 1993-ban és 1994-ben a párt alelnöke, megszakításokkal 1996-ig a párt elnökségi tagja volt.

1993 decembere és 1994 júliusa között az Antall József halála után megalakult Boross-kormány belügyminisztere lett.

2009-ben Deák Ferenc-díjjal, 2015-ben MOB fair play cselekedet trófeával, 2017-ben Isépy Tamás Emlékéremmel, valamint a német adományozású Nemzetközi Adalbert-díjjal tüntették ki.

2016-ban "...és az ünnep mindig elmarad? - Történetek a rendszerváltástól napjainkig" címmel adta ki visszaemlékezéseit. Jelenleg a rendszerváltás évfordulója előtt tisztelgő, 30 éve szabadon elnevezésű emlékév előkészítő bizottságának munkájában vesz részt.

Felesége Kutrucz Katalin büntetőjogász, 1990 és1998 között országgyűlési képviselő, 2003 és 2018 között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese. Két fiuk van.