Zenei tanulmányait a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte zongora, zeneszerzés, karmester szakon. A kolozsvári Állami Magyar Színházban töltött egy évad után 1976-tól a zeneművészeti főiskola miskolci zenetanárképző tagozatán tanított, s megalapította az Új Zenei Műhelyt. A Miskolci Nemzeti Színház és a budapesti 25. Színház, a budapesti Várszínház és a József Attila Színház zeneigazgatója volt, a Hungaroton szerkesztőjeként dolgozott. 1987-től a Mérték Kulturális Értékvédő Egyesület elnöke, 1989-ben a Camerata Transsylvanica kamarazenekar újraalapítója és karmestere volt.

1990-től a Kolozsvári Magyar Opera állandó vendégkarmestere és rendezője, a Budapesti Kamaraopera megalapítója és igazgatója, 1996-2000 között a Szolnoki Szigligeti Színház, 2008-ig a Nemzeti Színház zeneigazgatója, 2008-2010-ben a Kaposvári Csiky Gergely Színház zenei vezetője, 2000-2002 között a Millenáris Park és Kulturális Programiroda művészeti vezetője volt, az AURIS Operatársulat alapítója és művészeti vezetője. 2002 óta Színház- és Filmművészeti Egyetem docense, 2015 óta egyetemi tanára. 2008-tól a Kolozsvári Magyar Opera megbízott művészeti vezetője, 1999-től a Szolnoki Filharmonikus Zenekar vezető karmestere.

Az avantgárdból kiábrándulva a tradíciók, az erdélyi népzene és a bartóki-kodályi "tiszta forrás" felé fordult. Zenekari és vokális művek, kamarazene mellett színpadi és filmzenét (Ajándék ez a nap, Megáll az idő, Idő van, Angi Vera, Szerencsés Dániel, Szirmok, virágok, koszorúk, A részleg), több operát és musicalt komponált, operákat és operafilmeket rendezett.

Háromszor kapta meg az Artisjus-díjat, 1982-ben és 1985-ben a filmszemle legjobb filmzenéért járó díját, 1999-ben Erkel Ferenc-, 2008-ban Duna-díjat vehetett át, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2012-ben érdemes művész címmel, 2015-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki.


SZIGETHY GÁBOR színház- és irodalomtörténész, rendező, író 1942. szeptember 29-én született Budapesten.

1967-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakán. 1968-1971 között a Színháztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. 1971-1976-ban a Kritika című kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1976 és 1993 között az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, majd adjunktusa.

1990-ben részt vett a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének (ma a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének része) megalapításában. 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház rendezője, 1997-től a feleségével, Gábor Júliával korábban létrehozott Ruttkai Éva-emlékszoba igazgatója volt. 1999-től a Duna Televízióban készített dokumentumfilmeket, oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-2011 között a Győri Nemzeti Színház rendezője és művészeti tanácsadója volt.

1968 óta jelennek meg írásai, tanulmányai, 1981 és 1989 között szerkesztette a Gondolkodó magyarok művelődéstörténeti sorozat köteteit. Könyvet írt több jeles színészről (Dajka Margit, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva), kiadta Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Mezei Mária írásait. Tanulmánykötetei jelentek meg a reformkori és a 20. századi magyar irodalomról és történelemről, foglalkozott az olasz kultúra történetével és az 1956-os forradalom történetével. Neves előadók közreműködésével hanglemezeket, hangos könyveket készített többek között Krúdy Gyuláról, Babits Mihályról, a Pannonhalmi Főapátság kéziratos kincseiről.

2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.


TAMÁS MENYHÉRT József Attila- és Babérkoszorú-díjas író, költő, műfordító 1940. július 24-én született az erdélyi Hadikfalván.

A középiskolát a Tolna megyei Bonyhádon végezte, az érettségi után Budapesten segédmunkásként, 1961-től újságíróként egy üzemi lapnál dolgozott. 1963-ban elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) újságíró iskoláját.

1968-ban lett a Népszava irodalmi szerkesztője, az irodalmi, majd 1987-től a kulturális rovatot vezette. 1990-1991-ben a lap főszerkesztő-helyettese volt.

1974 óta a Magyar Írószövetség tagja, 1986-2008 között a szervezet választmányában is részt vett. 1993-tól egy éven keresztül a Magyar Rádió felügyelőbizottságának tagja volt. 1996-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökségi tagja, 1999-ben az egyesület alelnökévé választották. Mindkét posztot 2005-ig töltötte be. 2010-ben lett a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) társadalmi szervezet tagja, 2011-től az MMA rendes tagja, 2014 óta részt vesz a köztestület elnökségének munkájában.

Műveiben főként gyermekkori tragikus élményeit, családjának menekülését, a bukovinai székelyek kálváriáját örökíti meg. Alkotásaiból rádió- és tévéfeldolgozások is készültek. 1974-ben jelent meg első verseskötete (Szövetségben a fákkal), 1992-ben és 2015-ben adták ki válogatott és új verseinek gyűjteményét Koponyák völgye, illetve Elfelé utak címmel. Írt több lírai hangvételű kisregényt, amelyeket egybegyűjtve Cserefának füstje címmel publikált 1991-ben, regényei sorát 2000-ben A csodabárány zárta. Drámáiban nagyrészt történelmi témákat dolgoz fel (A kőgörgető, Az űzetett király, Mikes, Tamási, Tanúságtevők). Német, osztrák és svájci költők műveit is fordította.

1984-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 2009-ben vehette át az Arany János-díjat, 2011-ben a Balassi Bálint-emlékkardot.
2015-ben Magyarország Babérkoszorúja díjjal ismerték el.