Emlékszem még az előtt, hogy arra sétáltam volna, gyakran volt egy furcsa, megmagyarázhatatlan, de jó érzésem. Most már mondhatom, hogy egy ideje ismerjük egymást, de még sem tudok róla sok mindent. Kíváncsi-Kriszti természetem miatt, meg is kerestem a kérdéseimmel.

Az Anna fürdő éjszaka (forrás Bánszki Krisztián)

• Hogy tetszik lenni, Anna néni?

• Jajj Krisztikém, mondhatom, mostanában elég magányos vagyok, már egy jó ideje nem segít, nem foglalkozik velem senki. Ez a gazdasági vagy milyen válság, meg a hülye háború, amivel én aztán tényleg nem tudok mit kezdeni, lassan a sírba visz. Az emberek, akik látogatnak azok tartanak életben, de kormányintézkedések miatt decembertől bezártak egy időre.

• Sajnálattal értesültem erről. Szeretném megosztani a történetét, hátha jobbá tehetjük a jövőjét. Meséljen kicsit a születéséről.

• Tudja, veszedelmes idők közepette születtem. 1879-ben a Tisza hatalmas károkat okozott, így születésem oka nem volt más, mint elődjeim halála. Szükségemet kívánta Szeged népe, de nem jöhettem létre, oly könnyen. Sokan tervezgettek, eddig erre, eddig arra, no de egy lélek sem segített igazán. Tanácstalanok voltak a sorsom felől. Biztosan azért vagyok most íj magányos, mert nem akart igazán senki se, csak már nem volt vissza út. A nem akart gyermek, már születésekor megérzi körülményeit.

• Na de várjunk csak, hogy érti azt, hogy sokan „tervezgették”?

• Lehetett volna apám Tóth Mihály az akkori főmérnök vagy később Sheer Simon mérnök is, de mind elszalasztották a lehetőséget, vagy nem fejeztek be. Végül 1892-ben egy versenyre tettek fel, ahol Láng Adolf és Steindhardt Antal lettek az apáim. Rövid verseny volt, én még csak be se csuktam a szemem és döntöttek felettem, szükség volt létemre. A Városi címer nevet ekkor kaphattam meg, s ehhez méltó kinézetre, eklektikus stílusban terveztek. Testvéreim között tudhatom a szegedi kultúrpalotát (Móra Ferenc Múzeum), a Pécsi Nemzeti Színházat és a szolnoki Nemzeti Szállót is. A tervek után még sokat váratott a születésem. Hol nem volt elég pénz, hol túl nagy szabásúnak hittek, s végül az időjárás sem engedte a befejezést. Egyszerűen azt mondták, hogy nincs szerencséjük velem, meg hogy mintha „pénteki napon fogantam volna meg a 13-as csillagjegy alatt”. Épp nem sokon múlott, hogy meg ne születhessek. Zökkenőmentesnek sehogy se lehetett nevezni megvalósításom, de valahogy 1896 szeptemberében testvéremmel együtt átadtak Szeged népének.

• Hogy nézett ki fiatal korában?

Vegyes gyerek voltam. Török fürdők ihlettek, de bécsi építészek készítettek. Fiatalkoromban külön ajtóm volt a nőknek és a férfiaknak. Régen egy picit másképp mentek a dolgok, fiacskám. Engem azzal a szándékkal üzemeltettek, hogy a városlakók megfelelően tudjanak tisztálkodni. Nem volt annak idején minden házban meleg víz, meg minden. .. nem engedhette meg mindenki magának. S ma sem fürdenek együtt a nők és a férfiak, ha a tisztálkodásról van szó. Ezért egymástól elkülönülve alakítottak ki női, férfi fürdő részeket, melyek egy ovális udvart zártak be bennem.

• Többen is nevelgették sorsát, sokszor nem is szegediek vezetése alatt. Hogyan élte ezt meg?

Első gyámom Antal József egy szentesi vállalkozó volt. Kemény kézzel próbált irányítani. Betegségeim ellenére megpróbáltam jól szolgálni. Ennek ellenére atyáim véleménye megoszlott sorsomról. Hat éves koromban folyton csak azt hallottam, mennyi baj van velem és a testvéremmel. A lapok többször megírták, hogy tömérdek pénzbe kerülünk és hogy haszontalanok vagyunk.

• A hányatott születés után, beteges gyerekkor következett, folytonos technikai problémákkal küzdöttem.

Jaj, ha tudná kedves, mennyit panaszkodtak rám, azt beszélték körülöttem, hogy kár volt értem és nem éri meg az üzemeltetésem. Drágállották, azt a sok koszt, amitől, megszabadítottam a népet. Későbbiekben még voltak írásaik, rajtam gúnyolódtak. Azt suttogták, hogy a füstöm, ami lényegében miattuk éget, a londoni ködöt honosítja meg Szegeden. Nagyon nehezen éltem meg, hogy nem fogadtak el.

• Megpróbáltak valaha segíteni magán?

• Először Priváry Ferenc gépészeti főügyelő és Ligeti Béla műépítész orvosolt. Több éven keresztül ment a javításom. Megpróbáltak átalakítani, bár bevallom én se voltam a legjobb teremtés. Hát, hogy is lettem volna jó magaviseletű, ha az emberek folyton össze-vissza beszéltek a hátam mögött. Mondogatták, hogy olyan veszedelmes bennem fürdeni, mint a Léthében vagy a többi alvilági gőz- és kádfürdőben. A rengeteg vesződés után a lapok még is azt írták rólam: „Tudvalevő, hogy nem jól építették, aztán kijavították, de nem jól javították ki, ráfizettek és megint ráfizettek ...” Későbbiekben elneveztek a közigazgatás egyik tengeri kígyójának. Szájról-szájra terjedt a hír: „akármennyire félelmetes állat is a tengeri kígyó – bizonyos, hogy sohasem kellett ráfizetni” Mindent túl lehet vészelni és el lehet fogadni, mégis azt éreztem, soha nem tudok kellő hasznára válni szülővárosomnak.

• A nagy változás valamikor 30 éves korom környékén történhetett meg. Kiderült, hogy nem messze tőlem fúrtak egy kutat, melyből 58 fokos gyógyvíz tört fel. Emlékszem, amikor megtudtam, elsírtam magam. Ez azt jelentette számomra, hogy van remény. Keresztapám, Patzauer Dezső vállalkozó ismerte fel a kútban rejlő lehetőségeket. Építtetett egy ívócsarnokot és forgalomba hozta a vizet. Lánya után Annának nevezte el, s így engem is. A kor tudósai megvizsgálva azt, elmondták, az Anna-víz az epében és a vesében megakadályozza a kőképződést, csökkenti a vérnyomást, emellett segít megelőzni a gyomor, a bél, a hólyag és a vesemedence hurutos megbetegedéseit. Természetesen nem sokkal később már rajtam keresztül is folyt, s így lettem én az Anna gyógyfürdő 1938-ban.

Az Anna-kút elődje a Tisza Lajos körúton 1936-ban (Forrás: Fortepan, 83797)

• A nehéz születés és rossz gyermekkor után, milyen érzései vannak a szegediekkel kapcsolatban?
  
  
• Kedveském, ha azt tudná, hogy hány féle ember látogatott már meg. Most már nem csak szegediek járnak, s nem is a tisztálkodás a cél. Gyógyhatásom és wellnessem miatt szeretnek. A szegediek már nem úgy gondolnak rám, mint szükség és nem is értékelnek. Megszokottá váltam. Ennek ellenére szeretem őket. Mikor az emberek háborúztak, menedéket adtam nekik, ezért néha-néha felújítottak. Bár ezek után is mindig közönségesnek éreztem magam. Soha nem úgy gondoltak rám, mint egy nagy nevezetes fürdő. Na nem mintha, most számolnának velem, az ország legrégibbjei közt.
  
  
• Mikor érezte magát a legboldogabban?
  
  
• 2002-ben bezártak, majd pár év múlva egy szinte mindenemre kiterjedő újítást kaptam. El se tudom mondani, mennyire büszke voltam. Mindenkori pompámnál jobban ragyoghattam. Szinte hallottam, ahogy a látogatok azt mondják „néda az Annus néni...” Talán ezt a pillanatot nevezném az életem egyik legörömtelibb szakaszának. Először éreztem magam igazán fürdőpalotának.

Az Anna fürdő, éjszakai fürdőzés (forrás Bánszki Krisztián)

Egészen 2019-ig, sajnos azóta már alig-alig látogatnak, most is csak a betegek. Nagyon rossz felé halad a világ. Nem becsülik az emberek az öregeket és amijük van.

• Hogyan látja jövőjét?
  
  
• Szép korom nem tudhatom be másnak, mint sem az emberek emlékezetének. Mindig is a látogatók jelentették számomra a mindent.

Ha egyszer már haszontalannak vélnek, lehet a végén úgy járok, mint az öreg Mars tér. Arról beszélnek majd, hogy érdemes lenne lebontani. Noha, végül ő is megmarad. Sopánkodhat a nép, de mostanában fel kellett vinnem az áraim, más különben nem lett volna ki üzemelne. Sokan elégedetlenkednek, de több mint 15 évig ugyanazon áron működtem. Most meg még csak ajtajaim se nyithatom ki, de én nem számolgatok, hogy jaj miért nem halok már meg. Nem kértem, hogy legyek se, azt se kérem, hogy múljak el. Fájdalmas nekem, hogy egyetlen, ami éltet elveszik tőlem. Most, hogy nincs munkám, nem tudom meddig élek még.

Az Anna fürdő ajtajai zárva (forrás Bánszki Krisztián)

Anna néni meghatározó alakja Szegednek, jelenleg átmenetileg zárva. Ha újból kinyit látogassátok meg, éltessétek. Így vagy úgy a városé, becsülni kell, hisz nem kis történet van mögötte. Nem Szegeden születtem, de egyre jobban magaménak érzem a várost. Szeretnék törődni vele és azzal foglalkozni, hogyan lehet fejleszteni, kihasználni, ami már itt van. Ne csak szeresd Szegedet, tegyél is érte!

Bánszki Krisztián

Ez a cikk a webradio.hu és az SZTE Junior Akadémia közös cikkíró pályázatára nevezett pályamű.