S. VARGA PÁL irodalomtörténész, akadémikus, egyetemi tanár 1955. január 21-én született Debrecenben.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz-finnugor szakán diplomázott 1979-ben. 1986-ban lett egyetemi doktor, 1992-ben az irodalomtudományok kandidátusa, 1999-ben habilitált. 2005-től az MTA doktora, 2010-től az MTA levelező tagja, 2016-tól rendes tagja. 2001-2004 között Széchenyi professzori ösztöndíjban, 2009-ben Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjban részesült.

1979-től tanított a KLTE Gyakorló Gimnáziumában. 1986-tól a KLTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében tanársegéd, 1987-től adjunktus, 1994-től docens volt, 2005-től egyetemi tanár. 2003 és 2008 között a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének, 2010-től a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese, 2016-tól igazgatója. Oktatott és dolgozott több külföldi egyetemen.

Főbb kutatási területe a klasszikus magyar irodalom, a 19. századi magyar líratörténet, eszmetörténet, kritikatörténet, a nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. században. Több mint száznegyven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, 1998 és 2003 között az Irodalomtörténet című folyóirat kritikai rovatának szerkesztője volt, a Debreceni Disputa főszerkesztője.

1998-ban Martinkó András-díjjal, 2003-ban Alföld Nívó-díjjal és Kölcsey Ferenc-díjjal, 2007-ben Debrecen Város Csokonai-díjával tüntették ki.

SZENTI TIBOR író, etnográfus 1939. november 9-én született Hódmezővásárhelyen.

Az Egészségügyi Főiskolát 1979-ben végezte el. 1960-tól húsz évig a megelőző egészségügyben, majd 2003-ig a hódmezővásárhelyi városi kórházban egészségnevelőként dolgozott, közben kilenc éven keresztül szakmai tantárgyakat oktatott a helyi egészségügyi szakközépiskolában. 2003-tól Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatánál kulturális szaktanácsadó.

Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), a Magyar Orvostudományi Társaságnak, az MTA Szegedi Albizottsága Néprajzi Csoportjának.

Irodalmi, szociográfiai és szocionéprajzi munkásságot folytat. Számos könyve és tanulmánya jelent meg, többek közt a tanyavilágról, több kötetet szerkesztett és lektorált. Több dokumentumfotó-kiállítása volt, forgatókönyvei alapján félszáznál több dokumentum- és riportfilm készült.

1977-ben Sebestyén Gyula-emlékéremmel, 1989-ben Bölöni György-emlékéremmel, 1989-ben a Művészeti Alap irodalmi szociográfiai díjával, 1990-ben Movi-díjjal, 1992-ben Darvas József-díjjal, 1996-ban Péczely Attila-díjjal, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2007-től Hódmezővásárhely és 2012-től Székkutas község díszpolgára.

VERESS Gábor Batthyány-Strattmann László-díjas belgyógyász, kardiológus 1943. augusztus 28-án született Munkácson.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1968-ban szerzett orvosi diplomáját 1998-ban egészségügyi menedzseri végzettséggel is kiegészítette. 1979-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1995-ben habilitált, 1999-től egyetemi magántanár.

1968-1973 között a pápai Városi Kórház, 1973-1976-ban a budapesti Központi Magyar Államvasutak Kórház belgyógyászati osztályán dolgozott, 1976-1979 között az Országos Kardiológiai Intézet aspiránsa volt. 1979-ben került Balatonfüredre, ahol az Állami Szívkórház osztályvezetője, 1989-től tudományos főigazgató-helyettese volt. 1996 óta főigazgató főorvosként vezeti az intézményt, amely irányítása alatt - országos kardiológiai rehabilitációs tevékenysége mellett - a régió szívgyógyászati központjává fejlődött. Kiemelkedő munkát végzett a szívinfarktussal összefüggő elhalálozások megelőzése, a Veszprém megyei sürgősségi invazív kardiológiai ellátás megszervezése és sikeres működtetése terén.

170 cikk, 3 könyv és 30 könyvfejezet jelzi tudományos és szakmai tevékenységét. Több egyetemen részt vett a medikusoktatásban és szakorvosok képzésében is.

2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban tudomány kategóriában a Veszprém Megyei Prima Díjat, 2018-ban Batthyány-Strattmann László-díjjal tüntették ki.

VÖRÖS GYŐZŐ ókorkutató, régész, egyiptológus, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja 1972-ben született Pécsen.

Az ELTE egyiptológia-ógörög szakán 21 évesen kapott egyiptológusi diplomát. A Budapesti Műszaki Egyetemen építészettudomány doktora fokozatot szerzett.

Egyiptomban 1994-től egy középbirodalmi thébai hegyiszentély, 1998-tól egy görög-római alexandriai tengerparti akropolisz feltárását vezette. 2004-től Cipruson a sziget ókori fővárosában, Páfoszban irányított ásatási és műemléki helyreállítási munkálatokat. 2009-től a Jordán Királyi Műemléki és Régészeti Hivatal holt-tengerparti projektigazgatójaként egy húszéves koncesszió keretében az evangéliumi jelentőségű helyszín, Heródes Antipas palotája, a Machaerus elnevezésű építmény régészeti feltárási munkálatait vezeti. A szentföldi ásatás munkálatainak és eredményeinek összefoglalóját három monumentális kötetben dokumentálta. Nyolc angol nyelvű ókortudományi akadémiai szakmonográfia szerzője.

2002-2005 között Makovecz Imre Corvin-láncának alkotói támogatottja volt, 2013-ban a Mississippi Állami Egyetem kutatócsoport-vezetője és tiszteletbeli tagja lett. 2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli tagja. 2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült, 2022-ben a Vatikánban a Pápaság Aranyérmét vehette át a Machaerus-hegyen végzett ásatásokért.