Az ősmaradványt egy amatőr geológus, John Irving fedezte fel az 1960-as években a Manilla folyó partján az Új-Dél-Wales állambeli Barrabában. A fosszília, amely az 1964-es nagy áradások nyomán került a felszínre, az állam földtani szolgálatához (GSNSW) került, ahol több mint 50 éven át hevert érintetlenül.

A lelet a késő devon időszakból, nagyjából 372-359 millió évvel ezelőttről származik, amikor Ausztrália még a déli félteke szuperkontinensének, Gondwanának a része volt - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A kontinenseken ekkor kezdtek megjelenni az első növények és állatok. Az ebből az időszakból származó, jó állapotban fennmaradt ősmaradványok ritkák, ami növeli a barrabai növényfosszília jelentőségét.

Az ősmaradvány jelenleg a franciaországi Montpellier-ben működő botanikai laboratóriumban (AMAP) van, ahol a bolygó első növényeit tanulmányozzák.

Antoine Champreux, az ausztrál Flinders Egyetem doktorandusza az AMAP-nál töltött gyakorlati ideje alatt tanulmányozta a páfrányszerű fosszíliát.

"Kívülről nézve nincs benne semmi különös, csak egy megkövesedett bot, ám rögtön érdekessé válik, miután felvágjuk és megnézzük belülről" - mondta Champreux, aki szerint a lelet jó állapotának köszönhetően több millió éves sejtek falait tudták megfigyelni a kutatók.

"Anatómiailag összehasonlítottuk az ugyanebből az időszakból származó más növényekkel, amiből rengeteg információt nyertünk" - jegyezte meg a kutató.

Champreux megállapította, hogy a növény egy eddig ismeretlen faj, és egyben növénynemzetség képviselője, amely valamelyest hasonlít a modern páfrányokhoz és zsurlókhoz.

A PeerJ című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a nemzetség a Keraphyton, a faj pedig a Keraphyton mawsoniae nevet kapta, a 2019-ben elhunyt ausztrál paleontológus, Ruth Mawson után.