A kisvárosban 1945. május 10-én, tehát két nappal a második világháború európai hadszíntéren történt hivatalos befejezése után 365 német katonát és civil személyt gyilkoltak meg a Vöros Hadsereg, a partizánok és a helyi lakosság képviselői - tájékoztatott a közszolgálati cseh hírtelevízió.

A kőkereszt tulajdonképpen egy meghajlott emberi testet, hátat ábrázol, amely mintegy magára veszi az itt történt tragikus események terheit - jelentette ki az emlékműavatáson Jirina Bláhová, Rovensko polgármestere.

"Számunkra ezzel a történet nem ért véget. Bár a kereszt magára vette a terheket, számunkra azonban ez felemelt ujj, figyelmeztetés. Nem szabad elfelednünk, és soha már nem szabad megengednünk, hogy megismétlődhessen az, ami itt 76 éve történt" - hangsúlyozta a polgármester.

Jan Boris Uhlír helytörténész a kereszt felavatásakor újságíróknak azt mondta, hogy a németek második világháború utáni kitelepítésének első, szervezetlen, önkényes szakaszában mintegy 45 ezer német halt meg Cseh- és Morvaország területén. Az egyik legnagyobb korabeli tömeggyilkosságot Rovenskóban, a helyi iskola mellett követték el. A kisvárosban őrzött németek közül egy halálraítéltnek (a források leggyakrabban egy SS-tisztről beszélnek) azonban sikerült megszöknie, és menekülése közben agyonlőtte Ivan Karlovics Nelipovicset, a szovjet partizánok parancsnokát.

"A partizánparancsnok meggyilkolása hatalmas felháborodást és iszonyatos választ váltott ki. A Vörös Hadsereg katonái, a partizánok, a helyi lakosság képviselői fegyvert ragadtak és a helyi iskola előtt összegyűlt több mint 300 németre kegyetlen sortüzet zúdítottak. Aki mindezt túlélte, azt az iskolaépület mögé vezették, és ott lőtték agyon" - fejtette ki a történész. Szerinte a történelmi források 365 halottról tudnak, a tömegsírok kilencvenes évekbeli feltárásakor 238 személy csontmaradványait találták meg.

A helyi lakosság kezdeményezésére létrejött megbékélés keresztje a korábban a helyszínen álló, a háború áldozatainak állított emlékművet váltotta fel.

"Mi nem akartunk emlékművet, mert az emlékmű bizonyos értelemben dicsőítő dolog, itt pedig nincs mit ünnepelni, dicsőíteni" - szögezte le az avatáson Jirina Bláhová polgármester.

A második világháború után Csehországból, amely akkor Csehszlovákia része volt, mintegy hárommillió németet telepítettek ki. A németek elűzése szülőföldjükről májusban, mindjárt a háború hivatalos európai befejezése után kezdődött, mintegy válaszul, megtorlásként az ország sokéves német megszállására, a nácik által azokban az években végrehajtott terrorra. Miután a háborúban győztes nagyhatalmak potsdami konferenciája 1945 augusztusának elején jóváhagyta a németek kitelepítését Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról, az ügyet a csehszlovák kormány vette kézbe.

A potsdami döntés előtti eseményeket a cseh történészek szervezetlen, a döntés utániakat pedig szervezett kitelepítésnek nevezik. Az első szakaszban a megszálló németek elleni ellenszenv, bosszú, több helyen tömeggyilkosságokhoz vezetett. A cseh történészek ezeket a korábban tabunak számító eseményeket a rendszerváltás óta igyekeznek feldolgozni, irodalmi alkotások és sikeres filmek is készültek az akkori tragédiákról, amelyekkel a sajtó is gyakran foglalkozik. A tragikus események helyszínein ma többnyire megbékélési keresztek, vagy más jelképek állnak.