Az alapeljárás eredeti vádirata szerint a gyilkosság előzménye, hogy az 1990-es évek közepén az alvilág bankáraként emlegetett Lakatos András tartozott az éjszakai élet két akkori ismert alakjának, Portik Tamásnak és Prisztás Józsefnek. Amikor Lakatos András külföldre távozott, két hitelezője elszámolási vitába keveredett. Az ügyészség szerint Portik Tamás elsőrendű vádlott utasítására Hatvani István másodrendű vádlott 1996 novemberében lelőtte Prisztás Józsefet, akit Fazekas Ferenc harmadrendű vádlott csalt a helyszínre.

Az alapeljárásban a Fővárosi Törvényszék 2014 februárjában első fokon nem jogerősen elítélte Portik Tamást és egyik társát, ám a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a döntést hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. A megismételt büntetőperben, 2016 májusában a tábla jogerősen tizenöt év fegyházra ítélte Portik Tamást felbujtóként és Hatvani Istvánt tettesként, Fazekas pedig bűnsegédként tíz évet kapott. A vádlottak az eljárás során mindvégig tagadták bűnösségüket.

Már mindhárom vádlott megkezdte jogerős szabadságvesztésének letöltését, amikor 2018-ban az 1990-es években elkövetett, négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság miatt életfogytiglani szabadságvesztését töltő Jozef Rohác vallomást tett, amelyben magára vállalta a gyilkosságot, és arról számolt be, hogy ő ölte meg Prisztás Józsefet. Lényegében emiatt indult el a perújítási eljárás, amelynek elsőfokú tárgyalásán a Fővárosi Törvényszéken Rohác arról beszélt, hogy a megbízást az ukrán maffiától kapta a dunaszerdahelyi bűnözői csoport közvetítésével, a gyilkosságot 10-15 ezer márkáért hajtotta végre. Beszámolt az elkövetés körülményeiről is, a gyilkosság beismerésének indokául pedig azt adta elő: sok rosszat csinált életében, most már csak jót szeretne, és nem akarja, hogy ártatlan emberek legyenek börtönben miatta.

A törvényszék a Rohác beismerésén alapuló perújítási eljárásban 2020 februárjában kihirdetett elsőfokú határozatával Hatvani István esetében a perújítást alaposnak ítélte, A vele szembeni korábbi elmarasztaló ítéleteket hatályon kívül helyezte, őt az emberölés vádja alól felmentette, fegyházbüntetésének végrehajtását félbeszakította, így Hatvani szabadlábra került. Ugyanakkor a törvényszék Portik és másik társa esetében elutasította a perújítást, így az ő alapeljárásban kiszabott büntetésüket változatlan hagyta.

Az ügyészség Hatvani István vonatkozásában fellebbezett a döntés ellen, így került a perújítás másodfokon a Főváros Ítélőtáblára.

A tábla sajtótitkárságának közleménye szerint az ítélőtábla kedden kihirdetett határozatával annyiban változtatta meg a Fővárosi Törvényszék egy évvel ezelőtti elsőfokú ítéletét, hogy a másodrendű vádlott vonatkozásában is elutasította a perújítást, mivel az ügyben Rohác vallomását - amely új bizonyítékként merült fel - nem tartotta elfogadhatónak. Az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta, így abban is, hogy az elsőrendű és a harmadrendű vádlottak esetében elutasította a perújítást.

A tábla közleménye felidézi, hogy a perújítási eljárás "J. R. tanúnak" a beismerő vallomásán alapult, a perújítás érdemét tekintve azonban a tábla nem értett egyet a törvényszék álláspontjával. A táblabíróság szerint - a bíróság által következetesen J. R.-ként hivatkozott - Rohác az elkövetés helyszínének leírását, az odaérkezés körülményeit, a sértett gépkocsiját és ruházatát illetően is alapvetően ellentmondásos nyilatkozatokat tett, amelyeket a tábla szerint a törvényszék nem vizsgált meg körültekintően.

A tábla szerint J. R. vallomásával szemben az elkövető biciklijét sem lehetett azon a helyen megtalálni, ahol ő megjelölte, és az is kérdéses volt, hogy a sértett megölése az általa megjelölt módon és idő alatt egyáltalán kivitelezhető volt-e. A J. R. vallomásában rejlő hiányosságokat és bizonytalanságokat nem lehetett abba a körbe vonni, amely az időmúlással, az emlékezet romlásával magyarázható lenne. J. R. vallomásának hitelességét megkérdőjelezte továbbá, hogy a saját szavahihetőségét két általa megjelölt tanúval kívánta alátámasztani, ám ezeket az embereket lehallgatási anyagokkal bizonyíthatóan megfenyegette - írta a bíróság.

Mindezek alapján a tábla arra a következtetésre jutott, hogy az alapügyben eljáró bíróságok törvényesen állapították meg a másodrendű vádlott bűnösségét. A másik két vádlott tekintetében már maga az első fokon eljáró törvényszék sem találta megalapozottnak a perújítást, és az ítélőtábla helybenhagyta ezt az elsőfokú döntést.

A perújításban hozott másodfokú ítélet kedden jogerőre emelkedett. A harmadfokú eljárás lehetősége nem nyílt meg, mivel a perújítást elutasító határozat nem ügydöntő határozat, a törvény értelmében ellene nincs helye másodfellebbezésnek. Ugyanakkor a másodrendű vádlott védője a másodfokú ítélettel szemben fellebbezést jelentett be, melyet azonban a tábla mint törvényben kizártat elutasított. A fellebbezést elutasító végzéssel szemben a védő ugyancsak fellebbezést jelentett be, melyet a Kúria fog elbírálni.

Miután a másodfokú döntés kedden jogerőre emelkedett, a tábla haladéktalanul intézkedett a szabadlábon lévő H. I. másodrendű vádlott jogerős szabadságvesztése végrehajtásának folytatásáért - közölte a tábla sajtótitkársága.