Mario Draghi hétfőn az alsóházban, szerdán a felsőházban mutatja be a több mint háromszázharminc oldalas gazdasági-pénzügyi csomag részleteit, melyet a szombat késő esti kormányülésen fogadtak el.

A többi EU-tagállamhoz hasonlóan Rómának is április 30-ig kell továbbítania az Európai Bizottságnak a koronavírus-járvány utáni helyreállás végleges terveit.

Sajtóértesülések szerint az Európai Központi Bank volt elnökének, Mario Draghinak hevesebb küzdelmet kellett vívnia a brüsszeli hivatalokkal, mint az olasz kormányt alkotó pártokkal. Brüsszel ugyanis "folyamatos garanciákat sürgetett, a helyreállítási csomag ellenőrizhető ütemezésével". Brüsszel mindenekelőtt az igazságügyi rendszer és a közigazgatás egyszerűsítésével, valamint a fekete gazdaság felszámolásával kapcsolatban sürgetett garanciákat. Mario Draghi bizalomhiányra panaszkodott, hangsúlyozva, hogy nem lehet "azonnal mindent követelni a járványban térdre kényszerített Olaszországtól".

A Corriere della Sera napilap úgy tudja, Mario Draghi kétszer is személyesen egyeztetett Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. "Nem hiszem, hogy további magyarázatra lenne szükség a gazdasági lépésekkel kapcsolatban, Olaszország tiszteletet érdemel" - idézte Mario Draghit az olasz sajtó.

Róma a legnagyobb támogatási összegben, több mint 220 milliárd euróban részesül az uniós válságkezelő programból. A februárban leváltott Giuseppe Conte első csomagvázlatát a közgazdász Draghi teljesen újraírta, hat fejezetre osztva a tervezett beavatkozásokat, amelyek igazságügyi és közigazgatási reformot, infrastrukturális beruházásokat, oktatási modellváltást, a gazdasági folyamatok egyszerűsítését, valamint környezeti és digitális fejlesztési programot tartalmaznak. Célkitűzésnek számít, hogy a második világháború óta legnagyobb gazdasági csomaggal Olaszország 2026-ra három százalékponttal emelje a nemzeti össztermékét. Korábbi bejelentések szerint 57 nagyszabású infrastrukturális beruházás indul el.

Elemzők szerint a Draghi-kormány még nem döntött a legfontosabbról, vagyis, hogy kik, vagy mely minisztériumok hajtják majd végre a gazdasági helyreállítási tervezeteket. A Conte-kormány bukását éppen az idézte elő, hogy a miniszterelnök saját kezében akarta összpontosítani a gazdasági intézkedések irányítását.