Mint mondták, nincs értelme elkezdeni a vitát, amikor még a legalapvetőbb kérdésben sincs egyetértés.

"Amíg én tag vagyok, (az elnökségben) nem lesz szavazás az ANP-ről" - mondta a boszniai Szerb Köztársaságot vezető Milorad Dodik, a NATO által javasolt éves nemzeti tervre utalva, amely a tagság feltételeként elvárt reformokat tartalmazza.

Az elnökség bosnyák tagja, Sefik Dzaferovic azzal válaszolt, hogy minden probléma okozója Dodik, aki "egyoldalúan törekszik Bosznia NATO-csatlakozásának megakadályozására".

"Ehhez senkinek nincs joga" - tette hozzá Dzaferovic, törvénytelennek és a jogállamiságot sértőnek nevezve Dodik lépéseit.

Bosznia-Hercegovinában tavaly októberben tartottak általános választásokat, ám az ország kormánya azóta sem állt fel.

A helyzetet bonyolítja, hogy az 1992-1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény alapján született alkotmány szerint a három államalkotó népcsoportnak, a bosnyákoknak, a horvátoknak és a szerbeknek, egyenlő arányban kell képviseltetniük magukat a kormányban, illetve egyet kell érteniük a kormánytagok kinevezését illetően is. A döntésképtelenség miatt több mint tíz hónapja stagnál a nyugat-balkáni ország gazdasága és európai integrációja.

A tavalyi választásokat főként a nacionalista pártok nyerték meg, így már akkor arra lehetett számítani, hogy sokáig tart majd a politikai egyezkedés, egyik fél sem szeretne ugyanis engedni a saját népcsoportját érintő kérdésekben.

A háromtagú államelnökség bosnyák tagja, a korábbi bosnyák elnök jobb keze, Sefik Dzaferovic lett, a szerb elnöki székbe a korábban az ország szerbek lakta részét, a boszniai Szerb Köztársaságot vezető Milorad Dodik került, egyedül a horvát elnök, Zeljko Komsic mondható némileg mérsékelt beállítottságúnak, ám neki sem sikerült kompromisszumra jutnia két társelnökével.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy Milorad Dodiknak eleve nem tetszik az ország mostani felépítése, többször is kijelentette, azt szeretné, ha a boszniai Szerb Köztársaság független állammá válna. A boszniai szerbek emellett feltétel nélkül lojálisak Belgrádhoz, így semmi olyan intézkedésre nem hajlandóak, amely szembe menne a hivatalos szerb politikával.

Mivel Belgrád NATO-ellenes, így a boszniai szerbek is tiltakoznak országuk NATO-ba lépése ellen. Így hiába akarná a bosnyák-horvát lakosságú Bosznia-hercegovinai Föderáció, illetve a bosnyák és a horvát elnök az ország stratégiai céljaként kitűzni a nyugati katonai tömbhöz történő csatlakozást, a szerbek ezt folyamatosan megvétózzák. Egyetértés hiányában pedig az új kormány sem tud megalakulni, ugyanis annak a NATO-tagságról is állást kellene foglalnia.

Kormány hiányában pedig a reformokat sincs, aki végrehajtsa, így a térség országai közül továbbra is Bosznia-Hercegovina marad a sereghajtó az európai integrációt illetően, és még csak megközelítőleg sem lehet megjósolni, mikorra csatlakozhat az Európai Unióhoz.