Elnökségének két terminusa időszakában a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok nagyobb mértékben fejlődtek, mint 1949 óta bármikor - állapította meg az egykori elnök. Ezzel arra utalt, hogy pártjának, a Kuomintangnak a vezetése, a Kínai Köztársaság kormánya 67 évvel ezelőtt menekült Tajvan szigetére a kommunistákkal vívott, majd elvesztett polgárháborút követően.

Ma Jing-csiu megállapította, a pozitív változások záloga az 1992-es konszenzus volt, amelyet a szoros mindkét partján különbözőképpen értelmeznek, de mindkét oldalon elfogadják, hogy csupán egyetlen Kína létezik.

Az üzenet elsősorban a Kuomintangot megbuktató Demokratikus Haladó Pártnak (DPP) és Tajvan megválasztott új elnökének, Caj Jing-vennek szólt, hiszen az alapvetően függetlenség párti DPP sosem ismerte el a konszenzust, Caj pedig mindeddig nem volt hajlandó kijelenteni, tartani kívánja magát az abban foglaltakhoz.

Peking ugyanakkor a jó kapcsolatok alapkövetelményének tarja annak kinyilatkoztatását a tajvani vezető részéről, hogy Tajvan és a kínai szárazföld összetartozik. A DPP és Caj megnyilvánulásai alapján ugyanis attól tart, hogy a tajvani politika a függetlenedés, az "egy Kína, egy Tajvan", vagy a "két Kína" elképzeléseket tűzné zászlajára.

Ma Jing-csiu beszélt Tajvan és Hongkong "mély történelmi kapcsolatáról" is, kiemelve, hogy egyaránt hosszú ideje osztják azokat az alapvető értékeket, amelyek "a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, a jog uralma, különösen pedig a szólásszabadság".

A sokak szerint a pekingi kormánnyal szimpatizáló Ma Jing-csiu eredetileg személyesen kívánt részt venni az Ázsiai Kiadók Társaságának díszvacsoráján, de erre nem kapta meg az engedélyt a hivatalban lévő elnöktől. Tajvanon ugyanis 3 évig biztonsági okokból nem utazhatnak külföldre engedély nélkül azok a kormányzati tisztségviselők, akik hivatali idejük alatt titkos iratok, információk birtokába jutottak. Egy másik indoklás szerint Hongkongban a volt elnök biztonságának szavatolására nem volt kialakult gyakorlat.