A Pozsonyban, Révkomáromban, Dunaszerdahelyen, Kassán, Rimaszombatban, Léván, Rozsnyón, Füleken és más helyszíneken megtartott, koszorúzással egybekötött ünnepi rendezvényeket többségükben a felvidéki magyarság politikai és társadalmi szervezetei, illetve magánszemélyek szervezték.

Pozsonyban a megemlékezések hagyományos helyszínén, a kecskekapui temetőben a vértanúhalált halt báró Jeszenák János, a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa, illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét. A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet, a Csemadok helyi választmánya, Magyarország pozsonyi nagykövetsége, valamint a Pozsonyi Magyar Intézet, a Via Nova ifjúsági csoport és a Pozsonyi Caszinó polgári társulás által szervezett rendezvényre több mint százan látogattak el, köztük a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplője is.

A rendezvény szónoka, Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete, beszédében felidézte a szabadságharc utáni megtorlásokat, és rámutatott: a haynaui diktatúra nem arathatott teljes győzelmet, mivel a magyar társadalom nem hagyta magát, s ellenállásával elérte, hogy az akkori Európa egyik legnagyobb hatalmának számító Habsburg-birodalom kénytelen volt megegyezni a magyarokkal, mert szüksége volt a magyarok nemzeti összetartása által generált erőre.

"A szabadság kivívása és a függetlenség megvédése minden személy, minden közösség mindennapi feladata" - hangsúlyozta Pető Tibor, majd hozzátette: fel kell ismerni, hogy ezt csak közösen, összefogva lehet megtenni.

A megemlékezésen Kovács László történész a szabadságharcot követő történelmi eseményekről szólva kiemelte: a 13 aradi vértanú a korabeli Magyarországon túl egész Közép-Európát képviselte, s ők mindannyian úgy gondolták, hogy ha egyszer az uralkodó beleegyezésével letették az esküt a magyar alkotmányra, akkor azt az uralkodóval szemben is meg kell védeniük. Leszögezte: jogos harc sosincs hiába, s bár 1848-49-ben az elnyomás diadalmaskodott, a forradalmat kirobbantó szándék tovább élt és él ma is.

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, német szülők gyermekeként Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályát vezette, a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.