Csütörtökön ismertetett döntése szerint a luxembourgi székhelyű bíróság arra hivatkozva érvénytelenítette az Európai Unió Törvényszéke elsőfokú ítéletét és az Európai Bizottság (EB) határozatát, hogy tévesen alkalmazták a közösségi jogot, amikor megtagadták a nemzeti kisebbségi régiók helyzetének javítására irányuló kezdeményezés nyilvántartásba vételét.

A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című európai polgári kezdeményezés beterjesztői - Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja - szerint az unió kohéziós politikájának végrehajtása veszélyezteti a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőit, és e jellemzők súlyos és állandó demográfiai hátránynak tekintendők, amelyekkel szemben az uniónak a kohéziós politikája keretében küzdenie kellene. Ezért azt javasolták, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel az érintett régiókat.

A kezdeményezés egyes vélemények szerint a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítené.

Az Európai Bizottság 2013-ban úgy ítélte meg, hogy a javasolt szabályozás nem tartozik a hatáskörébe, ezért el sem kezdődhetett az egymillió támogató aláírás összegyűjtése. A kezdeményezők ekkor az európai törvényszékéhez fordultak a bizottsági határozat megsemmisítését kérve. A 2016-ban született elsőfokú ítéletben azonban elutasították a keresetet, többek között arra hivatkozva, hogy a szervezők nem bizonyították az említett veszélyek és hátrányok fennállását. A kezdeményezők ezt követően fellebbeztek az Európai Bírósághoz.

A perbe Románia, Szlovákia és Görögország az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán csatlakozott be.

A bíróság felidézte: arra a kérdésre, hogy a kohéziós politika jogi alapul szolgálhat-e a magukat hátrányos helyzetű, sőt a e politika által veszélyeztetettnek tekintő nemzeti kisebbségi régiók érdekeinek uniós szintű figyelembevételéhez, a törvényszék úgy vélekedett, hogy a válasz olyan tények és bizonyítékok értékelése körébe tartozik, amelyekre vonatkozóan a bizonyítási teher az európai polgári kezdeményezés szervezőire hárul.

A bíróság szerint azonban ezzel az érveléssel a törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Az a kérdés ugyanis, hogy az európai polgári kezdeményezés keretében javasolt intézkedés az Európa Bizottság hatáskörébe tartozik-e, nem ténybeli vagy a bizonyítékok értékelése körébe tartozó kérdés, hanem lényegében az alapszerződések rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására vonatkozó kérdés.

Így, amikor a bizottsághoz európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtanak be, a testületnek ebben a szakaszban még nem feladata megvizsgálni, hogy minden hivatkozott tény bizonyítékát csatolták-e, sem azt, hogy a javaslat, valamint a javasolt intézkedések alapjául szolgáló indokolás elegendő-e. A bizottság annak megvizsgálására kell szorítkozzon, hogy objektív szempontból a tervezett intézkedéseket absztrakt szinten el lehet-e fogadni a szerződések alapján.

Mindazonáltal a bíróság megerősítette a törvényszék azon megállapítását, amely szerint a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzői nem tartoznak a "súlyos és állandó demográfiai hátrány" fogalmi körébe, következésképpen a kohéziós politika céljából nem vehetők figyelembe e fogalom keretében. E jellemzők ugyanis nem minősülhetnek úgy, mint amelyek a gazdasági fejlődést tekintve következetesen hátrányt jelentenek a környező régiókhoz viszonyítva.