Az ügy előzménye, hogy Horvátország európai uniós csatlakozásának egyik előfeltétele volt, hogy rendezze a Szlovéniával fennálló területi vitáit. Egy választottbírósági döntés 2017-ben kijelölte a két ország közötti tengeri határt a vitatott hovatartozású Piran-öbölben. Eldőlt továbbá, hogy Szlovéniát egy, a horvát vizeken áthaladó tengeri folyosón keresztül közvetlen hozzáférés illeti meg a nemzetközi vizekhez. Szlovénia szerint Horvátország nem ismeri el az említett döntést. Mivel álláspontja szerint Horvátország uniós csatlakozásának feltételeit sérti meg, Ljubljana kötelezettségszegési eljárást indított Horvátország ellen az uniós bíróságon.

Priit Pikamäe észt főtanácsnok indítványában azt közölte, hogy az uniós jog szempontjából az érintett két tagállam közötti határt nem határozták meg.

Kijelentette, a nemzetközi megállapodások nem tekinthetők uniós jog alá tartozónak, az említett választottbírósági döntés tehát az uniós alapszerződéseinek hatályán kívül esik. A nemzeti terület körülhatárolása nem az unió, következésképpen nem az uniós bíróság határkörébe tartozik - tette hozzá.

Véleménye szerint Szlovénia közvetetten a választottbírósági ítélet végrehajtására törekszik. Ezzel összefüggésben arra emlékeztetett, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset célja az uniós jogot sértő valamely tagállam magatartásának megállapítása és megszüntetése. Ennek értelmében a nemzetközi megállapodáson alapuló választottbírósági ítélet végrehajtása nem tartozik az unió hatáskörébe - jelentette ki.

A főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy döntéshozatalkor a testület gyakran azonos álláspontra helyezkedik az ügyek előzetes vizsgálatával megbízott főtanácsnokkal.